Két tanú a szent városban.

11 ¹Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: „Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. ²A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni. ³Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot.” ⁴Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe előtt áll. ⁵Ha valaki bántja őket, tűz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia. ⁶Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. ⁷Mikor tanúságukat befejezik, a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. ⁹A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. ¹⁰A föld lakói ujjongani fognak emiatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak. ¹¹De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. ¹²Az égből hangos szózatot hallottak, így szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” Erre ellenségeik szeme láttára egy felhőben fölszálltak a mennybe. ¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsőíteni kezdték Istent a mennyben. ¹⁴Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.

A hetedik harsonaszó és a harmadik jaj.

¹⁵A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: „Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ő uralkodik örökkön-örökké. (Amen.)” ¹⁶Az Isten színe előtt trónoló huszonnégy vén arcra borult és e szavakkal áldotta Istent: ¹⁷„Hálát adunk neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. ¹⁸A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket, nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak.” ¹⁹Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet