Keresés a Bibliában

KNB SZIT STL BD RUF KG

1. fejezet

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amit azért adott neki Isten, hogy megmutassa szolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek hamarosan be kell következniük. Elküldte angyalát, hogy jelezze szolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről, mindenről, amit látott. >>

2. fejezet

Az efezusi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, aki a hét csillagot a jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó között jár: ismerem tetteid, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat; hogy próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, bár nem azok, és hazugnak találtad őket. >>

3. fejezet

A szárdeszi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, akié Isten hét lelke és a hét csillag: ismerem tetteid. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg, ami megmaradt, s ami a halálán volt, mert tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt. >>

4. fejezet

Ezek után láttam, hogy íme, egy ajtó nyitva van az égben, és a harsonáéhoz hasonló hang, melyet az előbb hallottam, így szólt hozzám: „Gyere föl ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. >>

5. fejezet

A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam. Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?” >>

6. fejezet

És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson. >>

7. fejezet

Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: >>

8. fejezet

Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára. És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak. >>

9. fejezet

Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát. Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől. >>

10. fejezet

Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop. Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. >>

11. fejezet

Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat! De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!” >>

12. fejezet

Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott. >>

13. fejezet

Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. >>

14. fejezet

Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat. >>

15. fejezet

Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja. Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák. >>

16. fejezet

Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt. >>

17. fejezet

Ekkor jött a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan ítélik el a nagy szajhát, aki a nagy vizek mellett ül. Vele paráználkodtak a föld királyai, s a föld lakói megrészegedtek paráználkodása borától.” >>

18. fejezet

Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld. Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,] >>

19. fejezet

Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.” >>

20. fejezet

Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte. >>

21. fejezet

Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé. Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. >>

22. fejezet

És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt. A város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak. >>

Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pt - 2Pt - 1Jn - 2Jn - 3Jn - Júd - Jel