1Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amit azért adott neki Isten, hogy megmutassa szolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek hamarosan be kell következniük. Elküldte angyalát, hogy jelezze szolgájának, Jánosnak,
2aki tanúságot tett Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről, mindenről, amit látott.
»
1Az efezusi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, aki a hét csillagot a jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó között jár:
2ismerem tetteid, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat; hogy próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, bár nem azok, és hazugnak találtad őket.
»
1A szárdeszi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, akié Isten hét lelke és a hét csillag: ismerem tetteid. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy.
2Ébredj fel, és erősítsd meg, ami megmaradt, s ami a halálán volt, mert tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt.
»
1Ezek után láttam, hogy íme, egy ajtó nyitva van az égben, és a harsonáéhoz hasonló hang, melyet az előbb hallottam, így szólt hozzám: „Gyere föl ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.”
2Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.
»
1A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam.
2Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?”
»
1És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!”
2És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson.
»
1Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
2Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
»
1Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára.
2És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
»
1Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát.
2Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől.
»
1Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop.
2Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
»
1Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat!
2De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”
»
1Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
2Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott.
»
1Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
2A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát.
»
1Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve.
2Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat.
»
1Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.
2Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák.
»
1Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
2Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
»
1Ekkor jött a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan ítélik el a nagy szajhát, aki a nagy vizek mellett ül.
2Vele paráználkodtak a föld királyai, s a föld lakói megrészegedtek paráználkodása borától.”
»
1Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld.
2Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,]
»
1Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
2mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.”
»
1Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc.
2Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte.
»
1Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
2Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony.
»
1És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt.
2A város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak.
»