Keresés a Bibliában

KNB SZIT BD RUF KG

1. fejezet

Előző könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak. >>

2. fejezet

Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. >>

3. fejezet

Péter és János egyszer a kilencórai imádság idején a templom felé tartott. Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. Őt mindennap odavitték a templomnak úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. >>

4. fejezet

Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik. >>

5. fejezet

Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát. Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé. >>

6. fejezet

Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsnaosztogatásnál. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. „Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. >>

7. fejezet

„Valóban így áll a dolog?” – kérdezte a főpap. Erre ő így kezdett beszélni: „Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: >>

8. fejezet

Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták. >>

9. fejezet

Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. >>

10. fejezet

Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. >>

11. fejezet

Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidókeresztények szemére vetették: >>

12. fejezet

Ugyanebben az időben Heródes király lefogatta az egyház néhány tagját, és bántalmazta őket. Így például Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. >>

13. fejezet

Az antióchiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul. Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: „Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket.” >>

14. fejezet

Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet. A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben. >>

15. fejezet

Néhányan, akik Júdeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez e vitás kérdés ügyében. >>

16. fejezet

Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, de pogány apának fiával. A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla. >>

17. fejezet

Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. >>

18. fejezet

Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott. Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát. >>

19. fejezet

Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” – kérdezte tőlük. „Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.” >>

20. fejezet

A zavargás megszűntével Pál magához hívatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Makedóniába utazott. Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. >>

21. fejezet

Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Ródoszba és onnét Patarába. Itt egy Föníciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifutottunk a nyílt tengerre. >>

22. fejezet

„Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek.” Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még jobban elcsöndesedtek. >>

23. fejezet

Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: „Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint.” Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon. >>

24. fejezet

Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen. Ennek elővezetése után Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: „A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében. >>

25. fejezet

Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, föllátogatott Jeruzsálembe. A főpapok és az előkelő zsidók eléje járultak és előadták panaszukat Pál ellen. >>

26. fejezet

Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: „Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.” Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekező beszédébe. „Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább, >>

27. fejezet

Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevű századosának. Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is. >>

28. fejezet

Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránk szakadt eső és hideg elől. >>

Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pét - 2Pét - 1Ján - 2Ján - 3Ján - Júd - Jel