Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB 821 SZIT >1000 STL 323 BD 325 RUF >1000 KG 795
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

Akkor így szólt az Úr: »Amint szolgám, Izajás, mezítelenül és mezítláb járt három évig jelként és jelképként Egyiptom és Etiópia számára, »
Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül. Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között. »
Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.« Jézus nem ad jelet »
Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet. Jézus nem ad jelet »
Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Jézus nem ad jelet »
Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Jelek és csodák az apostolok által »
Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Ádár – hónapjában a tizennegyedik napon. jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait – így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között. »
A körülmetélés, mint a szövetség jele Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, »
Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!« »
Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő arról, aki így tett. »
Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, »
Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre. »
Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni. »
hanem minden jelen- és távollevővel egyaránt. »
Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az ‘Úr békéjének’. Ott is van mind a jelen napig Abiézer fiainak Efrájában. »
Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost. »
Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül. »
s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol. »
Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette. »
Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj, »
hogy mi tilalmas dolgot ne cselekedjünk és ne történjék velünk most is úgy, mint a múltkor, amikor – mivel ti nem voltatok jelen –, megvert minket az Úr.« »
és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. »
Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. »
»Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek! »
Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat. »
Mindenki csak azért imádkozott, hogy jót jelentsen ez a csodás jel. »
Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. »
Azután halálra váltan így szólt: »Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.« »
A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi. »
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. »
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.« »
Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ »
Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg. »
Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. »
Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. »
Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: »Kövess engem!« »
Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. »
Ekkor Fesztusz így szólt: »Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok őt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelőzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie. »
Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra. »
Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint. »
Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, »
Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, »
Mert a test gyakorlatoztatása kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a jövendő élet ígéretét. »
Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt. »
Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, »
Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. »
Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: »
szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. »
Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.« »
metéljétek körül előbőrötök húsát, hogy az legyen a jele a szövetségnek közöttem és közöttetek. »
Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti. »
Ő azt mondta neki: »Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!« »
»Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára. »
Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!« »
Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!« »
Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. »
Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. »
Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, »
»Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!« »
Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap következik be ez a jel.« »
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet, »
és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« »
Megmondta az Úr Mózesnek: »A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.« »
Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. »
Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! »
»Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. »
közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.« »
Az Úr azt felelte: »Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok. »
Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr! »
még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát. »
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük? »
olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, »
a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« »
Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.« »
mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« »
Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak. »
Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára, »
Kösd őket jelként a kezedre, függeszd azokat a szemeid közé, »
Nagy és szörnyű jeleket és csodákat művelt Egyiptomban szemünk láttára a fáraón és egész háza népén, »
azokról a nagy csapásokról, amelyeket tulajdon szemed látott, azokról a jelekről és csodákról, arról az erős kézről és kinyújtott karról, amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened: így fog tenni mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. »
jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban művelt a fáraón, a királyon és egész földjén, »
Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé. »
Ha próféta vagy olyan ember támad közötted, aki azt állítja, hogy álmot látott, s jelet vagy csodát jövendöl »
Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, »
Ez legyen a jeled: Amit a próféta az Úr nevében megjövendöl és nem következik be, azt nem mondta az Úr, hanem lelke elkapatottságában maga a próféta koholta; ne félj tehát tőle! »
akkor a nő apja és anyja fogják a nőt, s vigyék ki magukkal szüzességének jeleit a város véneihez, akik a kapuban vannak, »
rossz hírét költi, s azt mondja: Nem találtam lányodat szűznek – pedig íme, itt vannak lányom szüzességének jelei’ –, és terítsék ki a ruhát a város vénei előtt. »
és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, »
és mint jelek és csodák, rajtad és utódaidon lesznek mindörökké. »
azokat a nagy csapásokat, amelyeket saját szemetekkel láttatok, azokat a nagy jeleket és csodákat, »
azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, »
Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem, »
ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd. »
hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: ‘Mire valók ezek a kövek?’ – »
Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. »
Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk, »
Erre ő így szólt: »Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelt, hogy Te szólsz hozzám, »
Isteni jel a mádiániták elleni ütközet előtt »
Azt mondta erre Istennek: »Ne gerjedjen fel haragod ellenem, ha még egy próbát teszek, s jelet keresek a gyapjún. Kérlek, maradjon maga a gyapjú száraz, az egész föld pedig legyen harmattól nedves.« »
Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő. »
Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: »Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett: »
Éppen azért, amikor teljesednek rajtad mindezek a jelek, tedd meg mindazt, ami a kezed alá kerül, mert az Úr veled van. »
Amikor aztán Saul hátat fordított, hogy eltávozzon Sámueltől, Isten megváltoztatta szívét, s még aznap teljesedtek mindezek a jelek. »
Ha azonban azt mondják: ‘Gyertek fel hozzánk,’ akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra.« »
Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: »Uram, Izrael Istene, adj jelt – mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet.« Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult. »
Jelt is adott nekik azon a napon, így szólva: »Ez lesz a jele annak, hogy az Úr szólt: Íme, meghasad az oltár, s kiömlik a rajta levő hamu.« »
és meghasadt az oltár és kiömlött a hamu az oltárról, azon jel szerint, amelyet az Isten embere az Úr parancsára megjövendölt. »
Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: »Ben-Hadad tehát testvéred!« Erre ő azt mondta nekik: »Menjetek, s hozzátok őt hozzám!« Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére. »
Előzőleg azt mondta Hiszkija Izajásnak: »Mi lesz a jele annak, hogy az Úr meggyógyít engem s hogy harmadnapra felmegyek az Úr templomába?« »
Izajás azt mondta neki: »Ez lesz a jele az Úr részéről annak, hogy az Úr teljesíti azt, amit szólt: Azt akarod-e, hogy az árnyék előremenjen tíz fokkal, vagy azt-e, hogy visszatérjen ugyanannyi fokkal?« »
Majd eltörölte a jósokat, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy áldozzanak a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a tizenkét jelnek s az ég egész seregének gyújtottak illatot. »
A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet.« »
»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« »
Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. »
Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. »
Ez jel és bizonyság lesz a Seregek Uráról Egyiptom földjén; ha az Úrhoz kiáltanak szorongatóik miatt, szabadítót és vezetőt küld nekik, hogy megmentse őket. »
Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott: »
Erre így szólt Hiszkija: »Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?« »
Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék. »
Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek. »
Te jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén mind a mai napig, és Izraelben is, az emberek között. Nevet szereztél magadnak, amint az ma is megvan. »
Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről, jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelem közepette. »
Ez lesz számotokra a jel – mondja az Úr –, hogy meglátogatlak titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy valóban beteljesednek rajtatok szavaim, a vesztetekre. »
Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja: »
Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold. »
Aztán fogj egy vasserpenyőt és tedd vasfalként magad és a város közé; nézz arra merev tekintettel, legyen az megszállás alatt és vedd körül. Jel ez Izrael háza számára! »
a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.« »
Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. »
S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket. »
szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. »
aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« »
Keresztül-kasul bejárják az országot; és ha emberi csontot látnak, jelt állítanak melléje, míg el nem temetik a halottak eltakarítói Góg sokaságának völgyében. »
Jeleket és csodákat művelt velem a fölséges Isten; azért tetszett nekem, hogy hirdessem: »
Az üdvösség idejének jele »
arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak. »
Mert nem engedni meg a bűnösöknek, hogy hosszú ideig cselekedjenek kényük-kedvük szerint, hanem azonnal büntetést szabni rájuk, nagy jóakaratnak a jele. »
Mikor a zsidóknak hírül vitték Nikánor közeledtét és a pogányok egybesereglését, port szórtak fejükre és Ahhoz könyörögtek, aki arra választotta ki népét, hogy örökre megtartsa, és nyilvánvaló jelekkel megoltalmazza osztályrészét. »
Nikánor fejét azután Isten segítségének világos és nyilvánuló jeleként kitűzette a Vár fokára. »
Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. »
Hajnalban pedig: ‘Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.’ Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok! »
A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment. »
Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: »Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?« »
Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. »
Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe »
Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!« »
Jézus nem ad jelet »
Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. »
Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.« »
»Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?« »
Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. »
Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.« »
Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, »
Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« »
Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak »
Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. »
Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. »
Az idők jelei »
Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? »
Erre megkérdezték őt: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?« »
Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. »
Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. »
Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!« »
Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? »
A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. »
Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, »
Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, »
Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. »
Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.« »
István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. »
Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. »
Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. »
Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott. »
Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által. »
Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. »
a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését. »
Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt. »
Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. »
de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek. »
és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. »
Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor a pogányság jelét viseltétek testetekben, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel végzett körülmetélkedésről kapják a nevüket. »
és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektől. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentől. »
Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte. »
A végidő jelei »
Az érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, »
és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel. »
A fenyítés az atyai szeretet jele »
, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele »
Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. »
Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt »
Nagy jeleket művel, s még azt is megteszi, hogy tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára. »
Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad színe előtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben maradt. »
Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. »
mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára. »
De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. »
Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. A Feltámadott megjelenései »
Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: A Feltámadott megjelenik a tónál »
, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel »
Erre ő elnevezte azt Sebuának (ami Bőséget jelent), ezért a városnak Beerseba a neve mind a mai napig. »
Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült. »
Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?« »
Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát. »
Mózes azt felelte: »Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’« »
Jerikó királyának azonban jelentették: »Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet.« »
akkor felszólították: »Mondd ki tehát: Sibbólet« – ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: »Szibbólet«, mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból. »
de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt »
Amikor aztán eljött a hetedik nap, mondák Sámson feleségének: »Hízelegj férjednek, s bírd rá, hogy mondja meg neked, mit jelent a találós kérdés; ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, elégetünk téged s apád házát. Hát azért hívtatok meg minket menyegzőre, hogy kifosszatok?« »
Amikor aztán befejezte ezt az éneket, elhajította kezéből az állcsontot, s elnevezte azt a helyet Rámát-Lechinek, ami annyit jelent, mint Állkapocs-magaslat. »
Visszatért Dávid is, hogy megáldja a maga házát. Ekkor Míkol, Saul lánya kiment Dávid elé, és azt mondta: »Milyen dicső volt ma Izrael királya, amikor felfedte magát szolgáinak szolgálói előtt, s olyan mezítelenül jelent meg, mint amilyen mezítelenül jelenik meg valami bohóc.« »
éjjel megjelent neki az Úr és azt mondta: »Meghallgattam imádságodat és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házává. »
Magasztalták Istent dicsőítő énekkel és hálát adtak mindazokért a nagy tettekért, amelyeket cselekedett velük, mert Isten angyala jelent meg nekik. »
Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét. »
Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte. »
Ő azonban megtagadta a király parancsát, amelyet ő az eunuchok által közölt és nem jelent meg. Haragra lobbant erre a király és nagy bosszúságra gerjedve »
Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja. »
A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt. »
Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?« »
A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük. »
Azt a helyet pedig Neftárnak nevezte el Nehemiás, ami tisztulást jelent. Igen sokan Nefinek is hívják. »
Apollóniosz jelentést tett a királynak a bejelentett pénzről. Erre az magához hívatta főtisztjét, Heliodóroszt, és elküldte azzal a megbízással, hogy hozza el az említett pénzt. »
így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait, »
Mikor Alkímosz az ő kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült, elment Demetrioszhoz, és ezt jelentette: Nikánor az ellenséghez húz, mert az ország ellen fondorkodó Júdást jelölte ki utódjának. »
Makkabeusnak azonban feltűnt, hogy Nikánor nyersebben bánik vele, és megszokott találkozásaik alkalmával merevebb a viselkedése vele szemben. Ebből megértette, hogy nem jelent jót számára ez a barátságtalanság. Ezért maga mellé vett néhányat övéi közül és elrejtőzött Nikánor elől. »
Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’ »
Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: »
Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, »
Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ‘feltámad a halálból’. »
Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. »
»János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy »Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«. »
Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: »
Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« »
és azt mondta neki: »Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!« Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. »
Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból. »
Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében »
Amíg Péter azon tűnődött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál, »
Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« »
Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? »
apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké »
Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, »
különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. »
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. »
Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. »
Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. »
Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között. »
Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. »
Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, »
De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.« »
És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom! »
Megjelent ugyanis neki az Úr, és azt mondta: »Ne menj le Egyiptomba, hanem telepedjél meg azon a földön, amelyet majd mutatok neked, »
Ott még azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és azt mondta: »
Isten ekkor így szólt Jákobhoz: »Kelj fel, és menj fel Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél!« »
Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból. Megáldotta őt »
Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!« »
Egyszer azután egyazon éjjel álmot láttak mind a ketten, mindegyikük önmagára vonatkozó jelentéssel. »
Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. »
Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: »Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. »
Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« »
Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. »
Amikor bement hozzá, azt mondta neki: »A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. »
Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik. »
Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. »
Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. »
»Hogy elhiggyék – folytatta –, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« »
jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –, »
ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől. »
Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« »
Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben. »
A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek. »
Akkor bement Mózes és Áron a bizonyság sátrába; amikor aztán kijöttek, megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek, »
Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek! »
Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: »Eldád és Medád prófétálnak a táborban.« »
Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt. »
s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége. »
Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége »
Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége. »
Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: »Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.« »
felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.« »
Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában. »
Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, »
Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam. »
Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak. »
megjelent neki az Úr angyala, és azt mondta: »Az Úr veled, hős vitéz!« »
de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. »
Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt, »
gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: »Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam.« »
Erre ő azt felelte: »Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle.« »
Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez. »
Miközben beszélgetett velük, megjelent az a harcos férfi, a Góliát nevű, Gátból való filiszteus és kijött a filiszteusok táborából és megismételte szavait Dávid hallatára. »
Jelentették erre Saul szolgái, mondva: »Ezeket s ezeket a szavakat mondta Dávid.« »
Azt mondta azért a király a körülötte álló futároknak: »Forduljatok meg, s öljétek meg az Úr papjait, mert kezük Dáviddal van: tudták, hogy szökik, s nem jelentették nekem.« Ám a király szolgái nem akarták kinyújtani kezüket az Úr papjaira. »
Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek, és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott. »
a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult. »
Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. »
Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: »Nem ment a házába Uriás.« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?« »
Az őrálló legény pedig felemelte szemét, széttekintett és jelentette, hogy íme, sok nép jön a mellékúton, a hegyoldal felől. »
Amikor megszűnt szólni, meg is jelentek a király fiai és bementek és hangos sírásra fakadtak. Maga a király és minden szolgája is sírt nagyon nagy jajgatással. »
Amikor aztán elmentek, ők feljöttek a kútból. Elmentek, és jelentették Dávid királynak: »Induljatok el és keljetek át gyorsan a folyón, mert ezt és ezt tanácsolta ellenetek Ahitófel.« »
Meglátta mármost ezt valaki és jelentette Joábnak: »Láttam Absalomot, amint egy cserfán függött.« »
Lekiáltott tehát és jelentette a királynak. Azt mondta erre a király: »Ha egyedül van, jó hír van szájában.« Mialatt pedig az igyekezett és mind közelebb jutott, »
megjelent Kúsi is, s amikor megérkezett, azt mondta: »Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr kiszabadított ma téged mindazoknak a kezéből, akik felkeltek ellened.« »
Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.« »
Gád el is ment Dávidhoz és jelentette neki: »Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Nos, gondolkodj, s határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött.« »
Jelentették a királynak: »Itt van Nátán próféta.« Nátán bement a király elé, a földig hajtotta arcát előtte, »
Jelentették erre Salamonnak: »Íme, Adoniás, Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvát, és azt mondja: ‘Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öleti meg szolgáját karddal!’« »
Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.« »
Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.« »
Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött. »
Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« »
másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban. »
Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, »
Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki, »
Elment tehát Abdiás Ácháb elé és jelentette neki. »
Giezi azonban előrement, s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. Erre visszatért, s jelentette neki, s azt mondta: »Nem kelt fel a gyermek.« »
Azt mondta erre egyik szolgája: »Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz.« »
Azt mondta erre nekik: »Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam.« Jelentették is neki: »Íme, Dótánban van.« »
Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?« »
Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: »Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?« »
Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában. »
Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak. »
Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Giezi: »Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus.« »
Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!« Jelentette erre az őr, s azt mondta: »A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza.« »
Jelentette erre az őr, s ezt mondta: »Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat.« »
Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá: »
Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: »Az Úr szava ez, amelyet a tisbei Illés által szólt, aki ezt mondta: ‘Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét, »
Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.« »
Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: »Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását.« »
Elment erre Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák, meg Jóah, Ászáf fia, a jegyző Hiszkijához megszaggatott ruhával és jelentették neki Rábsaké szavait. »
Ekkor ezt jelentette Sáfán, az íródeák, a királynak: »Egy könyvet adott nekem Helkija pap.« »
Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét. »
Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket. »
Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad. »
Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: »Kérj, amit akarsz s megadom neked.« »
Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.« »
Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette. »
Erre ő bevitte a könyvet a királyhoz és jelentette neki: »Mindaz, amivel megbíztad szolgáidat, íme, teljesül. »
Jelentjük továbbá a királynak, hogy ha ez a város ismét felépül és elkészülnek falai, megszűnik uralmad a folyamon túl.« »
Ezek megtörténte után hozzám jöttek a főemberek és jelentették: »Izrael népe, papok és leviták nem különültek el a föld népeitől, a kánaániak, a hetiták, a fereziták, a jebuziták, az ammoniták, a moabiták, az egyiptomiak és az amoriták förtelmeitől. »
álljanak elő az egész gyülekezet fejedelmei és mindazok, akik városainkban idegen nőket vettek feleségül. Jelenjenek meg a kijelölt időben városonként a vénekkel és a bírákkal együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról e bűn miatt Isten haragját.« »
Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.« »
A leány kijött, jelentette nekik, hogy él és nincs semmi baj. »
Majd hívatta Tóbiást és kijelentette neki: »Tizennégy napig nem mégy el innen, itt maradsz, egyél, igyál velem, örvendeztesd meg leányom szívét a sok gyötrelem után. »
Áhior válaszában elmondta nekik Holofernész haditanácsának határozatát és azt, amit ő mondott asszír fiainak vezérei előtt és Holofernész kérkedő kijelentését Izrael háza ellen. »
Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. »
Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek. »
Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó. »
Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. »
arra a helyre jutottak, ahol meg volt írva, hogy hogyan jelentette fel Mardókeus Bagatán és Táres eunuchok összeesküvését, akik meg akarták gyilkolni Artaxerxész királyt. »
Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért. Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban, azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik, hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben. Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen, hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják. »
Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott. »
Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés: »
Kijelentés Moáb ellen. »
Kijelentés Egyiptom ellen. »
Kijelentés a tenger menti síkság ellen. »
Kijelentés Dúma ellen. »
Kijelentés a Látomás völgye ellen. »
Kijelentés Tírusz ellen. »
Akkor Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos bement Hiszkijához megszaggatott ruhában, és jelentették neki a főpohárnok szavait. »
Jelképes cselekedet: az öv »
Jelképes cselekedet: a próféta nőtlensége »
Jelképes cselekedet: az agyagkorsó »
Jelképes cselekedet: a járom »
Jelképes cselekedet: földvásárlás »
Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« »
Jelképes cselekedet: az elrejtett kövek »
A jelképes cselekedetek értelme »
És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből. »
Egy további jelképes cselekedet: Babilon királyának kardja »
Jelképes cselekedet: a két fatábla »
Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét, »
Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait. »
Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot. »
Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt. »
Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették, »
Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála. »
Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. »
Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel. »
Amikor aztán Jeruzsálembe ért, és a főpap barátságos fogadtatásban részesítette a városban, említést tett a bejelentett pénzekről, és feltárta neki, mi célból érkezett. Aztán megkérdezte, hogy valóban így áll-e a dolog. »
Ám ő a királytól kapott parancshoz híven kijelentette, hogy azokat minden áron el kell szállítania a királyhoz. »
Heliodórosz eközben nekilátott, hogy végrehajtsa tervét. Amikor csatlósaival megjelent a helyszínen a kincstárnál, »
Megjelent ugyanis nekik egy ló, félelmetes lovassal a hátán. Gyönyörű szerszámmal volt díszítve és iramában első patáival Heliodórosz felé vágott. S úgy tűnt nekik, hogy a rajta ülőnek aranyfegyverzete volt. »
Ugyanakkor megjelent nekik két másik, igen erős ifjú is ragyogó díszben és szép öltözetben. Ezek mindkét oldalról körülfogták Heliodóroszt, szünet nélkül ostorozták, és ütötték-verték rengeteg csapással. »
Azok pedig áldották az Urat, mert felmagasztalta szent helyét, s a mindható Úr megjelenése által öröm és vigasság töltötte be a templomot, amely kevéssel azelőtt még félelemmel és rettegéssel volt tele. »
Másokat azért jelentettek fel Fülöpnek, mert összegyűltek a közelben lévő barlangokban, és ott titokban megülték a szombatot. Ezeket tűzben pusztították el. A szent nap iránti tiszteletből ugyanis még védekezni sem akartak. »
Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. »
»Az Úr Isten az igazságra tekint, és megkönyörül rajtunk, mint ahogy büntetést hirdető énekében kijelentette Mózes: ‘Meg fog könyörülni szolgáin.’« »
Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében. »
Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal. »
A király erre haragra lobbant, és a gonosz rágalmaktól indíttatva írt Nikánornak és kijelentette, hogy nagyon neheztel a barátságos szerződés miatt; ezért elrendeli, hogy Makkabeust bilincsbe verve küldje azonnal Antióchiába. »
Közben feljelentettek Nikánornál egy bizonyos Radzisz nevű férfit Jeruzsálem vénei közül, aki szerette a várost és jó hírnévnek örvendett. Nemesszívűségéért a zsidók atyjának nevezték. »
Akkor jelentették Nikánornak, hogy Júdás Szamaria helységeiben tartózkodik. Erre úgy határozott, hogy szombati napon minden erővel rátámad. »
A látomás ez volt: Oniás, az egykori főpap, egy derék, jóságos, tisztes megjelenésű és szelíd erkölcsű, szép szavú és gyermekkorától fogva erényes életű férfi, kiterjesztette kezét, hogy imádkozzék a zsidók egész népéért. »
Majd megjelent mellette egy másik élemedett korú, csodálatos ragyogással övezett, igen díszes külsejű férfi is. »
Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. »
Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. »
Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« »
Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban »
Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: »
Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’ {Zsolt 6,9G} »
És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. »
Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. »
Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. »
János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. »
Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. »
Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. »
Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. »
A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. »
akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. »
Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’ »
Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. »
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« »
Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« »
A Feltámadott megjelenése Jeruzsálemben »
Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’. »
Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.« »
Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. »
Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. »
Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én vagyok az.« »
Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. »
De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: »
Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött. »
Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’ »
, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. »
Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.« »
és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. »
De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. »
Amint felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt. »
és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. »
Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, »
Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan. »
Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot. »
Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« »
Azután hívatott két századost, és azt mondta nekik: »Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, hetven lovast és kétszáz dárdást, hogy Cézáreába menjenek. »
Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt szőttek ellene, elküldtem őt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamodjanak. Jó egészséget!« »
De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. »
nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája« »
úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. »
Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. »
Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. »
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. »
Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is. »
Mert »a levelek ugyan – mondják – súlyosak és erősek, a testi megjelenése azonban erőtlen, és a beszéde gyarló.« »
Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a munkának a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk. »
Előre megmondtam, és most előre kijelentem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni. »
amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: »
Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. »
Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. »
Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, »
Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, »
Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon »
Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; »
hogy a ti megpróbált hitetek a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, »
Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; »
Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. »
– mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, »
. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, »
Isten szolgáinak megjelölése »
Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. »
Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; »
Szólították Lótot, s azt mondták neki: »Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!« »
Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: »Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!« »
Isten azonban éjjel álmában eljött Abimelekhez, és azt mondta neki: »Íme, meghalsz az asszony miatt, akit elhozattál, mert az férjnél van.« »
»Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében – temesd csak el halottadat!« »
Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. »
Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!« »
Az így felelt: »Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?« Ráchel erre azt mondta: »Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!« »
Amit a vad szétszaggatott, nem mutattam be neked? Magam térítettem meg minden kárt, sőt, ami nappal és éjjel lopás által veszett el, azt is rajtam követelted. »
Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, és elkerülte szememet az álom. »
Jákob ekkor fogott egy követ, felállította emlékjelül, »
Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt. »
József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. »
A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák. »
Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna. »
Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. »
A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop. »
Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. »
Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek. »
Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem: »
Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. »
Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt. »
Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer: »
Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. »
Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt! »
Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor. »
Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót. »
Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli; »
Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.« »
és egy szarvasmarhát meg egy kost békeáldozatul és vágjátok le őket az Úr előtt, ételáldozatul pedig hozzatok mindegyikhez olajjal meghintett lisztlángot – mert ma megjelenik az Úr nektek.’« »
így szólt Mózes: »Ezeket parancsolta az Úr: tegyétek meg, és megjelenik nektek dicsősége.« »
menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: ‘Lepraszerű kiütést látok a házamon.’ »
és azt parancsolta neki: »Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a függönyön belül levő szent helyre, a ládát fedő engesztelőhely elé, hogy meg ne haljon (mert a felhőben megjelenek az engesztelőhely felett), »
Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől. »
»Ki-ki a maga csapata, jelvénye, zászlaja és nagycsaládja szerint táborozzon Izrael fiai közül a szövetség sátra körül. »
Így volt ez állandóan: nappal a felhő borította, éjjel pedig tűzszerű tünemény. »
Trombitajelzések szabályai »
Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is. »
A hírszerzők jelentése »
elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem.« »
az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki: »
pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat, »
A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, »
E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni, »
aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által. »
Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt, »
Idegen jelképek tilalma »
s jelentik ezt neked, s te, miután hallottad, szorgalmasan vizsgálódsz, s azt találod, hogy igaz, s megtörtént ez az utálatosság Izraelben: »
jelölj ki magadnak három várost azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul. »
Ha a vétkest verésre találják méltónak, akkor saját jelenlétükben húzassák le és veressék meg. A vétek nagyságához igazodjék az ütések száma, »
Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben. »
amikor mindenki eljön Izraelből, hogy megjelenjék az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt, olvasd fel ennek a törvénynek az igéit egész Izrael előtt fülük hallatára. »
Isten megjelenik Mózesnek »
meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt. »
Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz. »
Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit »
a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén. »
Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam, »
Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén. »
Megjelenik az Úr Angyala »
Ugyanazon éjjel azt mondta az Úr neki: »Vedd apád bikáját és pedig a másodikat, a hétesztendős bikát, rontsd le apád Baál oltárát, vágd ki az oltár körül levő berket, »
Erre Gedeon maga mellé vett tíz embert a rabszolgái közül, s úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Mivel azonban félt apja házanépétől s a város embereitől, nem akarta nappal megtenni, hanem éjjel végzett el mindent. »
Erre Abimelek éjjel egész seregével együtt felkerekedett és Szíchem mellett négy helyen csapatokat helyezett lesbe. »
Éjjel aztán, íme, körülvették a város emberei azt a házat, amelyben tartózkodtam, s meg akartak ölni, majd feleségemet a bujaság hihetetlen hevével annyira meggyötörték, hogy végre is meghalt. »
Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn. »
Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!« »
Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: »Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon.« »
Aztán azt mondta Saul: »Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst.« Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le, »
Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.« »
Egyszer csak Saul ismét megkísérelte, hogy Dávidot a falhoz szegezze a dárdával, de Dávid elhajolt Saul színe elől, s a dárda, anélkül, hogy sebet ejtett volna, a falba fúródott. Erre Dávid elszaladt és még azon éjjel elmenekült. »
Ám Míkol, a felesége tudtára adta ezt Dávidnak: »Ha meg nem mented magadat ez éjjel, holnap meghalsz.« »
Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: »Hát Saul is a próféták közt van?« »
védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, azon egész idő alatt, amíg náluk legeltettük a nyájakat. »
Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte. »
Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: »Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked.« »
és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek. »
sőt egy csomó száraz fügét és két füzér aszúszőlőt is. Amikor megette, magához tért, s felüdült – három nap és három éjjel nem evett ugyanis kenyeret és nem ivott vizet. »
Amikor ugyanis bementek a házba, az éppen aludt az ágyán hálószobájában, s így ők ütésükkel megölték. Aztán vették a fejét és egész éjjel meneteltek az Araba útján. »
Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: »
Hetednapon aztán az történt, hogy meghalt a gyermek. Dávid szolgái azonban nem merték jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: »Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk neki, s nem hallgatott szavunkra: mennyivel inkább fogja sanyargatni magát, ha azt mondjuk: Meghalt a gyermek.« »
Nos, tehát azért jöttem ide, hogy ezt elmondjam uramnak, a királynak a nép jelenlétében. Azt mondta ugyanis magában szolgálód: Szólok a királynak, hátha megteszi szolgálója szavát. – »
Ott lesznek veled Szádok és Abjatár, a papok, s te majd jelents mindent, amit hallasz a király házából, Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak. »
Majd azt mondta Ahitófel Absalomnak: »Kiválasztok magamnak tizenkétezer embert és felkerekedem és még ez éjjel üldözőbe veszem Dávidot, »
Majd azt mondta Joáb Kúsinak: »Eredj, s jelentsd a királynak, amit láttál!« Kúsi meghajtotta magát Joáb előtt és elfutott. »
De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged.« »
Majd azt mondta a király Amászának: »Hívd egybe nekem harmadnapra Júda valamennyi emberét, s jelenj meg magad is.« »
Most tehát, uram, király, rád tekint egész Izrael szeme, hogy kijelentsd nekik, ki üljön királyi székedbe utánad, uram király. »
Meghallotta ezt Adoniás, és mindazok, akiket meghívott – éppen akkor, amikor a lakoma véget ért. Erre Joáb, amint meghallotta a harsona szavát, így szólt: »Mit jelenthet a zajongó város lármája?« »
Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta. »
Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.« »
hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, »
Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap, »
Azt mondta erre Illés: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy még ma megjelenek előtte.« »
Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. »
Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?« »
Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost. »
Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.« »
Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’« »
Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott. »
Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment »
Elment erre Sáfán, az íródeák, a királyhoz és jelentést tett neki arról, amit parancsolt és azt mondta: »Szolgáid összeszedték a pénzt, amely az Úr házában akadt s kiadták, hogy az Úr templomának munkavezetői kiosszák a mesterembereknek.« »
Ezek voltak az énekesek vezetői a leviták családjai szerint, akik a templom oldalkamráiban laktak, hogy éjjel-nappal állandóan szolgálhassanak tisztükben, »
Kijelölték továbbá a szolgálatra Dávid és a sereg elöljárói Ászáfnak, Hemánnak és Iditunnak fiait, hogy azok lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal prófétáljanak. Szám szerint a következők látták el e reájuk bízott szolgálatot: »
hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz, »
Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét, »
Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hiszkija, de az Úrhoz könyörgött, aki meghallgatta őt s csodajelet adott neki. »
Aztán maguknak és a papoknak is készítettek, ugyanis Áron fiai, a papok az egészen elégő áldozatok s a hájrészek bemutatásával egészen éjjelig el voltak foglalva. Így a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak, legutoljára készítettek. »
Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek. »
Éppen ezért, mivel tudatában vagyunk annak, hogy az udvar sóját esszük és nem illő, hogy elnézzük a király kárát, küldtük e jelentést a királynak. »
Érdeklődtünk náluk nevük felől is, hogy jelentést tehessünk neked. Fel is jegyeztük azoknak a férfiaknak névsorát, akik vezetőik voltak. »
Jelentés a hazatérésről »
a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében, »
Amikor meghallottam ezt a jelentést, megszaggattam palástomat és köntösömet, tépdestem fejem hajszálait meg szakállamat és ott ültem elszomorodva. »
Mindazok után azonban, amik nagy gonoszságunk és bűneink miatt sújtottak bennünket, te, a mi Istenünk, megszabadítottál vétkünktől és megmentettél minket, ahogy az jelenleg is történt, »
Uram, Izrael Istene, milyen igaz vagy te! Magunkra hagytál, hogy megmenthess minket, amint ez jelenleg megtörtént. Íme, bűnben vagyunk előtted és nincs, aki megállhasson színed előtt.« »
Aki pedig a fejedelmek és a vének határozata értelmében három nap alatt meg nem jelenik, annak elkobozzák egész vagyonát, őt magát pedig kizárják a fogságból hazatértek gyülekezetéből. »
figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem. »
néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem – »
Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra. »
Akkortájt még meghagytam a népnek: »Mindenki tartózkodjék legényével együtt Jeruzsálemben, hogy felválthassuk egymást éjjel az őrködésben, nappal a munkában.« »
Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.« »
Így szóltam hozzájuk: »Jeruzsálem kapuit nem szabad addig kinyitni, amíg csak melegen nem tűz a nap. Amikor még magasan van, be kell zárni a kapukat és be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakóiból, egyeseket a kijelölt helyre, másokat a saját házuk elé.« »
Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük »
Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt. »
Tóbiás így felelt neki: »Várj meg kérlek, amíg erről apámnak jelentést teszek. Fontos lenne számomra, hogy velem jöjj, megfizetem béredet.« »
Az ifjú elindult, vele az angyal, a kutya is vele ment és követte őket. Mendegéltek mindketten, mire rájuk köszöntött az első éjjel, s a Tigris folyónál éjszakáztak. »
amikor Ráfael ezt mondta az ifjúnak: »Tóbiás testvér!« Ő így felelt: »Itt vagyok.« Az angyal ezt mondta neki: »Ezen az éjjelen Ráguelnél maradunk. Ő rokonod és van egy Sára nevű leánya. »
S még hozzáfűzte: »Jogodban van feleségül venni. Hallgass rám testvér, beszélek ezen az éjszakán apjával a leányról, hogy feleségül vehesd őt, s ha visszatérünk Rágesből, megtartjuk a lakodalmat. Tudom, hogy Ráguel nem tagadhatja meg őt tőled, nem adhatja más férfinek. Halállal lakolna Mózes törvénye szerint, mert téged illet az örökség és a leány mindenki előtt. Most tehát hallgass rám testvérem, beszélünk a leányról ezen az éjjelen, eljegyezzük veled és amikor visszatérünk Rágesből, magunkkal visszük házadba.« »
Tóbiás erre így válaszolt Ráfaelnek: »Azarja testvér, hallottam, hogy már hét férfinek adták és mind meghalt az éjjel a nászszobában; amikor bementek hozzá, meghaltak. Egyesek azt mondták, hogy démon ölte meg őket. »
Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.« »
Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek, és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért. »
Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz. »
Judit így válaszolt neki: »Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen. »
Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket. »
Holofernész megparancsolta őreinek, hogy ne akadályozzák ebben. Három napig maradt a táborban. Minden éjjel kiment Betúlia völgyébe, és megfürdött a forrás vizében. »
Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.« »
Az ügyet megvizsgálták, igaznak találták, s mindkettő bitófára került. Az eseményt bejegyezték a király jelenlétében az események évkönyvébe. »
Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet Niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónapnak, amelyet Ádárnak hívnak, a tizenharmadik napja. »
Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. »
»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.« »
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: »A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?« Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. »
Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt. »
Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt; »
Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma. »
Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság? »
Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére, »
Fekvőhelyemen éjjelente »
Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: »Mit látsz?« Azt feleltem: »Gőzölgő fazekat látok, mely észak felől jelenik meg.« »
Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek! »
Történt pedig, hogy amikor meglátta őket Cidkija, Júda királya és összes harcosa, elmenekültek és kimentek éjjel a városból a királyi kert felé vezető úton, a két várfal között levő kapun át, és kimentek a síkság felé vezető útra. »
olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam. »
Azt mondta neki az Úr: »Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!« »
Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett. »
»Ezt mondd az ellenszegülő háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Íme, Babilon királya Jeruzsálembe érkezett, elhurcolta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba. »
hogy az jelentéktelen királyság legyen és fel ne fuvalkodjék, hanem őrizze meg szövetségét és tartsa meg azt. »
Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! »
»Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki. »
és visszaviszem Egyiptom foglyait és letelepítem őket Patrosz földjén, az ő szülőföldjükön, s ott jelentéktelen országgá lesznek. »
A többi ország között a legjelentéktelenebb lesz, és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölé; megkurtítom számukat, hogy ne uralkodjanak a nemzetek fölött. »
Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcomra borultam. »
A város birtokául jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, Izrael egész háza részére. »
A fejedelem részére pedig a szentély számára elkülönített terület mellett és a város birtokául kijelölt terület mellett mindkét felől, szemben a szentély számára elkülönített területtel és szemben a város birtokául kijelölt területtel, a nyugati oldaltól nyugati és a keleti oldaltól keleti irányban. A hossza akkora legyen, mint minden más részé a nyugati szélétől a keleti széléig »
A káldeaiak így feleltek a királynak arámi nyelven: »Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, és mi majd megmondjuk a jelentését.« »
Azt felelte a király a káldeaiaknak: »Szavam elhangzott! Ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, elvesztek, a házaitokat pedig elkobozom. »
Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését.« »
Azok feleletül másodszor is így szóltak: »Mondja el szolgáinak az álmot a király, és mi majd megmondjuk a jelentését.« »
Ha tehát nem mondjátok meg nekem az álmot, ítélet vár rátok, mivel hamis és csalárd magyarázatot akartok koholni, hogy engem szóval tartsatok, míg elmúlik az idő. Mondjátok meg tehát nekem az álmot, és akkor tudom, hogy a jelentését is helyesen meg tudjátok mondani.« »
Ezért megparancsoltam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, hogy mondják meg nekem az álom jelentését. »
Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem. »
»Baltazár, te a jósok legkiválóbbja, mivel tudom, hogy benned a szent istenek lelke van, és semmiféle titok sem megfejthetetlen előtted, halld a látomást, amit álmomban láttam, és mondd meg a jelentését. »
Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned.« »
Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: »Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!« Azt felelte erre Baltazár: »Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid! »
ez azt jelenti, ami a Fölséges határozatából uramra, királyomra következik: »
Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt. »
Ekkor így szólt: »Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme – »
Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: »Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. »
Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak. »
Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak. »
Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. »
Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel, »
Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.« »
Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak. »
Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki. »
Történt pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart. »
De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt. »
Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba. »
Erre úgy határozott a nép, hogy ünnepélyesen fogadja a férfiakat, és jelentésüket a nép nyilvántartott okirataiba jegyzik bele, emlékezetül a spártai nép számára. Simon főpap részére pedig másolatot készítettünk róla.« »
hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király. »
Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt. »
Amikor aztán sok esztendő elmúltával úgy tetszett Istennek, hogy Perzsia királya hazaengedje Nehemiást, az elküldte az elrejtésnél jelenlévő papok unokáit, hogy kutassák fel a tüzet. Ám ezek – úgy mondták nekünk – nem találtak tüzet, csak zavaros vizet. »
Kísérői közül néhányan elmentek ugyan együtt oda, hogy megjelöljék maguknak a helyet, de már nem tudtak rátalálni. »
Akkor majd útbaigazítást ad az Úr ezekben a dolgokban, és az Úr dicsősége megjelenik majd a felhőben, mint ahogy megnyilatkozott Mózesnek, és megnyilatkozott ugyanígy akkor, amikor Salamon azt kérte, hogy szent legyen az a hely a nagy Isten számára. »
s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét, »
Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban, »
Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel. »
Az előjel »
Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral. »
Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban, »
Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítse meg őket; »
és kiadta övéinek a jelszót: »Istennél a győzelem!« Majd kiválasztotta a legbátrabb ifjakat, éjnek idején megrohanta a királyi sátrat, és megölt a táborban négyezer embert. Megölte a legnagyobb elefántot is, a rajta ülőkkel együtt. »
Kijelöltek tehát egy napot, hogy azon titkos tárgyalást folytassanak egymással. Erre széket hoztak mindegyiküknek és felállították nekik. »
. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. »
Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.« »
Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. »
Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. »
Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. »
de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő »
Jézus megjelenik az asszonyoknak »
és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’ »
Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. »
Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. »
Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« – »
Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’. »
A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« »
Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette. »
nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. »
Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan. »
Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’ »
A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’ »
Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. »
Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? »
Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. »
s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. »
És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla). »
Csodajel a kánai menyegzőn »
Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. »
A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« »
Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. »
Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.« »
Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment. »
Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt. »
Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!« »
Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. »
Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.« »
A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?« »
Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Mások azt mondták: »Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?« És szakadás támadt köztük. »
Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.« »
Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.« »
Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. »
A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt. »
Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. »
Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. »
Jézus megjelenik Mária Magdolnának »
Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester. »
Jézus megjelenik a tanítványoknak »
Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. »
Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. »
»Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. »
Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt. »
Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –, »
Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: »
De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték éjjel-nappal, hogy megöljék őt. »
A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a falon át, leeresztve őt egy kosárban. »
Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. »
De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, »
nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt. »
Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek. »
Elimász azonban, a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti –, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. »
Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. »
A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. »
Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, »
Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. »
Ő pedig így folytatta: ‘Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. »
A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.« »
Most tehát jelentsétek be a főtanáccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielőtt ideérne, megöljük.« »
Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta neki: »Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!« »
Az ezredes megfogta a kezét, félrevonult vele, és megkérdezte: »Milyen jelentenivalód van számomra?« »
Öt nap múlva Ananiás főpap lement néhány vénnel és egy bizonyos Tertullusz nevű ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó előtt Pál ellen. »
Az a néhány Ázsiából való zsidó, akiknek meg kellett volna előtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem, »
De Fesztusz kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: »Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?« »
Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat.« »
»Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak. »
s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. »
Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte. »
A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét »
Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, »
Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján. »
Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, »
akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, »
Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? »
Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra. »
és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe. »
Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében. »
Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. »
Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai-hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. »
Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sínai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. »
De ha az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak. »
Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. »
Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére. »
Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben. »
Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. »
Az alvók éjjel alszanak, a részegek éjjel részegednek le. »
és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival, »
Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, »
És azt is tudjátok, mi tartja vissza most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. »
Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével »
nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. »
Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertetőjel. Így írok. »
Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben, »
Hálát adok Istennek – akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. »
Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya »
; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére. »
Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. »
A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja. »
akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. »
S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját. »
és akaratuk ellenére elnyerik gonoszságuk jutalmát. Ők gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Piszok- és szennyfoltok ők, akik gyönyörökben tobzódnak és lakomáikon kéjelegnek nálatok. »
Isten jelenléte »
Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön. »
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. »
Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják. »
. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr »
»Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« »
Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül »
A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen. »
, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.« »
A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és megjelenik. Fel fog szállni a mélységből »
És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön-örökké. »
Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: »
és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére. »
Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!« »
Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. »
Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban! »
s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.« »
Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.« »
Végül a bőrt, s az egész húst, a fejjel, a lábszárakkal, a belekkel, a bélsárral, »
és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, »
Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet. »
Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk? »
Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.« »
Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked. »
Hagyj engem, hadd tiporjam el őt, s hadd töröljem el nevét az ég alól, s hadd rendeljelek téged egy ennél nagyobb, s erősebb nép fölé.’ »
és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak. »
s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. »
Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak.’ »
hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak. »
Beviszem őt ugyanis arra a tejjel s mézzel folyó földre, amely felől megesküdtem atyáiknak, de ők, ha majd esznek, jóllaknak és meghíznak, más istenekhez fognak fordulni és azoknak szolgálni, engem pedig elvetnek és szövetségemet megszegik. »
Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja. »
Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: »Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát. »
Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: »Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.« »
Absalom erre azt felelte Joábnak: »Küldtem hozzád és kértelek, hogy jöjj hozzám, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy mondd neki: ‘Miért jöttem vissza Gessúrból? Jobb volt nekem ott lennem!’ Azt kérem tehát, hadd kerüljek a király színe elé, ha pedig eszében tartja vétkemet, ölessen meg.« »
Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé. »
Azt mondta Dávid a gibeonitáknak: »Mit tegyek nektek, s mivel engeszteljelek meg titeket, hogy áldjátok az Úr örökségét?« »
hogy teljesítsem az esküt, melyet atyáitoknak esküdtem, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, ahogy ez ma is van.« Feleltem és mondtam: »Ámen, Uram!« »
Nekik adtad ezt a földet, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy nekik adod: a tejjel-mézzel folyó földet. »
Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja. »
Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket. »
házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel. »
Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között. »
Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között, »
Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!« »
Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!« »
Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!« »
Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek! »

Találatok a szövegben 441 találat

Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 20 3Akkor így szólt az Úr: »Amint szolgám, Izajás, mezítelenül és mezítláb járt három évig jelként és jelképként Egyiptom és Etiópia számára,
  • 7 11»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« 14Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
  • 8 18Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
  • 19 20Ez jel és bizonyság lesz a Seregek Uráról Egyiptom földjén; ha az Úrhoz kiáltanak szorongatóik miatt, szabadítót és vezetőt küld nekik, hogy megmentse őket. 1Kijelentés Egyiptom ellen.
  • 38 7Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott: 22Erre így szólt Hiszkija: »Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?«
  • 44 13Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék.
  • 66 19Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek.
  • 13 1Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
  • 14 28Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés:
  • 15 1Kijelentés Moáb ellen.
  • 21 1Kijelentés a tenger menti síkság ellen. 11Kijelentés Dúma ellen.
  • 22 1Kijelentés a Látomás völgye ellen.
  • 23 1Kijelentés Tírusz ellen.
  • 36 22Akkor Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos bement Hiszkijához megszaggatott ruhában, és jelentették neki a főpohárnok szavait.
Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 13 16Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!« 9Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! 21Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. 22A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop. 5Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!
  • 22 13Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre. 14Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni.
  • 3 12Ő azt mondta neki: »Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!« 2Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. 16Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. 8és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére. 10Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!« 17Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.
  • 4 8»Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára. 9Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!« 17Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!« 28Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. 30Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. 1Mózes azt felelte: »Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’« 5»Hogy elhiggyék – folytatta –, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!«
  • 7 3Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, 9»Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!«
  • 8 19Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap következik be ez a jel.«
  • 10 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet, 2és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« 6ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
  • 11 9Megmondta az Úr Mózesnek: »A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.«
  • 12 13Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. 30Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna.
  • 31 13»Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. 17közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.«
  • 34 10Az Úr azt felelte: »Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok. 20Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. 23Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt! 24Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor.
  • 2 25Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
  • 6 3jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –,
  • 14 5Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« 21Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált.
  • 16 10Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben. 22A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek. 15Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
  • 17 15Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
  • 23 15Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. 17Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.
  • 30 36Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer:
  • 33 3s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.« 13Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.«
Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 3Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő arról, aki így tett.
  • 11 10Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt. 22Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!
  • 14 22Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 11Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra.
  • 1 7úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. 22Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek,
  • 15 5Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.
  • 3 22akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek,
  • 6 2Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek?
Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 14Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket,
  • 4 15Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
  • 9 12Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: 13szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 17Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.«
  • 17 1Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, 11metéljétek körül előbőrötök húsát, hogy az legyen a jele a szövetségnek közöttem és közöttetek.
  • 41 32Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti. 45Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát. 25József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. 26A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák.
  • 26 33Erre ő elnevezte azt Sebuának (ami Bőséget jelent), ezért a városnak Beerseba a neve mind a mai napig. 2Megjelent ugyanis neki az Úr, és azt mondta: »Ne menj le Egyiptomba, hanem telepedjél meg azon a földön, amelyet majd mutatok neked, 24Ott még azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és azt mondta:
  • 35 7Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült. 1Isten ekkor így szólt Jákobhoz: »Kelj fel, és menj fel Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél!« 9Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból. Megáldotta őt
  • 37 10Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?« 13Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte:
  • 12 7Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
  • 15 17Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között.
  • 18 1Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. 2Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük,
  • 21 26De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.«
  • 24 45És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom!
  • 38 24Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!«
  • 40 5Egyszer azután egyazon éjjel álmot láttak mind a ketten, mindegyikük önmagára vonatkozó jelentéssel.
  • 44 22Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.
  • 46 31Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: »Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám.
  • 47 1Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.«
  • 48 1Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. 3Amikor bement hozzá, azt mondta neki: »A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem.
  • 19 5Szólították Lótot, s azt mondták neki: »Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!« 34Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: »Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!«
  • 20 3Isten azonban éjjel álmában eljött Abimelekhez, és azt mondta neki: »Íme, meghalsz az asszony miatt, akit elhozattál, mert az férjnél van.«
  • 23 11»Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében – temesd csak el halottadat!«
  • 28 18Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. 22Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!«
  • 30 15Az így felelt: »Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?« Ráchel erre azt mondta: »Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!«
  • 31 39Amit a vad szétszaggatott, nem mutattam be neked? Magam térítettem meg minden kárt, sőt, ami nappal és éjjel lopás által veszett el, azt is rajtam követelted. 40Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, és elkerülte szememet az álom. 45Jákob ekkor fogott egy követ, felállította emlékjelül,
  • 32 22Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.
Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 29 14hanem minden jelen- és távollevővel egyaránt. 2azokat a nagy csapásokat, amelyeket saját szemetekkel láttatok, azokat a nagy jeleket és csodákat,
  • 4 34Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára,
  • 6 8Kösd őket jelként a kezedre, függeszd azokat a szemeid közé, 22Nagy és szörnyű jeleket és csodákat művelt Egyiptomban szemünk láttára a fáraón és egész háza népén, 3Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked.
  • 7 19azokról a nagy csapásokról, amelyeket tulajdon szemed látott, azokról a jelekről és csodákról, arról az erős kézről és kinyújtott karról, amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened: így fog tenni mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz.
  • 11 3jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban művelt a fáraón, a királyon és egész földjén, 18Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé. 9és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak.
  • 13 2Ha próféta vagy olyan ember támad közötted, aki azt állítja, hogy álmot látott, s jelet vagy csodát jövendöl
  • 18 10Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, 22Ez legyen a jeled: Amit a próféta az Úr nevében megjövendöl és nem következik be, azt nem mondta az Úr, hanem lelke elkapatottságában maga a próféta koholta; ne félj tehát tőle!
  • 22 15akkor a nő apja és anyja fogják a nőt, s vigyék ki magukkal szüzességének jeleit a város véneihez, akik a kapuban vannak, 17rossz hírét költi, s azt mondja: Nem találtam lányodat szűznek – pedig íme, itt vannak lányom szüzességének jelei’ –, és terítsék ki a ruhát a város vénei előtt.
  • 26 8és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, 9s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. 15Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak.’
  • 28 46és mint jelek és csodák, rajtad és utódaidon lesznek mindörökké. 66Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben.
  • 34 11azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, 12meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.
  • 31 15Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában. 11amikor mindenki eljön Izraelből, hogy megjelenjék az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt, olvasd fel ennek a törvénynek az igéit egész Izrael előtt fülük hallatára. 14 20Beviszem őt ugyanis arra a tejjel s mézzel folyó földre, amely felől megesküdtem atyáiknak, de ők, ha majd esznek, jóllaknak és meghíznak, más istenekhez fognak fordulni és azoknak szolgálni, engem pedig elvetnek és szövetségemet megszegik.
  • 1 33aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.
  • 16 16Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt, 21
  • 17 4s jelentik ezt neked, s te, miután hallottad, szorgalmasan vizsgálódsz, s azt találod, hogy igaz, s megtörtént ez az utálatosság Izraelben:
  • 19 2jelölj ki magadnak három várost azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul.
  • 25 2Ha a vétkest verésre találják méltónak, akkor saját jelenlétükben húzassák le és veressék meg. A vétek nagyságához igazodjék az ütések száma,
  • 9 14Hagyj engem, hadd tiporjam el őt, s hadd töröljem el nevét az ég alól, s hadd rendeljelek téged egy ennél nagyobb, s erősebb nép fölé.’
  • 27 3hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak.
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 24Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az ‘Úr békéjének’. Ott is van mind a jelen napig Abiézer fiainak Efrájában. 17Erre ő így szólt: »Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelt, hogy Te szólsz hozzám, 33 39Azt mondta erre Istennek: »Ne gerjedjen fel haragod ellenem, ha még egy próbát teszek, s jelet keresek a gyapjún. Kérlek, maradjon maga a gyapjú száraz, az egész föld pedig legyen harmattól nedves.« 12megjelent neki az Úr angyala, és azt mondta: »Az Úr veled, hős vitéz!« 25Ugyanazon éjjel azt mondta az Úr neki: »Vedd apád bikáját és pedig a másodikat, a hétesztendős bikát, rontsd le apád Baál oltárát, vágd ki az oltár körül levő berket, 27Erre Gedeon maga mellé vett tíz embert a rabszolgái közül, s úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Mivel azonban félt apja házanépétől s a város embereitől, nem akarta nappal megtenni, hanem éjjel végzett el mindent.
  • 20 38Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost. 5Éjjel aztán, íme, körülvették a város emberei azt a házat, amelyben tartózkodtam, s meg akartak ölni, majd feleségemet a bujaság hihetetlen hevével annyira meggyötörték, hogy végre is meghalt.
  • 12 6akkor felszólították: »Mondd ki tehát: Sibbólet« – ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: »Szibbólet«, mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból.
  • 13 21de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt 3de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. 9Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt, 10gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: »Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam.«
  • 14 15Amikor aztán eljött a hetedik nap, mondák Sámson feleségének: »Hízelegj férjednek, s bírd rá, hogy mondja meg neked, mit jelent a találós kérdés; ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, elégetünk téged s apád házát. Hát azért hívtatok meg minket menyegzőre, hogy kifosszatok?«
  • 15 17Amikor aztán befejezte ezt az éneket, elhajította kezéből az állcsontot, s elnevezte azt a helyet Rámát-Lechinek, ami annyit jelent, mint Állkapocs-magaslat.
  • 2 1
  • 9 34Erre Abimelek éjjel egész seregével együtt felkerekedett és Szíchem mellett négy helyen csapatokat helyezett lesbe.
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 9 2Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül.
  • 2 34Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő.
  • 10 1Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: »Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett: 7Éppen azért, amikor teljesednek rajtad mindezek a jelek, tedd meg mindazt, ami a kezed alá kerül, mert az Úr veled van. 9Amikor aztán Saul hátat fordított, hogy eltávozzon Sámueltől, Isten megváltoztatta szívét, s még aznap teljesedtek mindezek a jelek.
  • 14 10Ha azonban azt mondják: ‘Gyertek fel hozzánk,’ akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra.« 41Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: »Uram, Izrael Istene, adj jelt – mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet.« Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult. 34Aztán azt mondta Saul: »Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst.« Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le, 36Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.«
  • 3 21Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.
  • 17 23Miközben beszélgetett velük, megjelent az a harcos férfi, a Góliát nevű, Gátból való filiszteus és kijött a filiszteusok táborából és megismételte szavait Dávid hallatára.
  • 18 24Jelentették erre Saul szolgái, mondva: »Ezeket s ezeket a szavakat mondta Dávid.«
  • 22 17Azt mondta azért a király a körülötte álló futároknak: »Forduljatok meg, s öljétek meg az Úr papjait, mert kezük Dáviddal van: tudták, hogy szökik, s nem jelentették nekem.« Ám a király szolgái nem akarták kinyújtani kezüket az Úr papjaira.
  • 25 12Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek, és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott. 16védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, azon egész idő alatt, amíg náluk legeltettük a nyájakat.
  • 1 22Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: »Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon.«
  • 19 10Egyszer csak Saul ismét megkísérelte, hogy Dávidot a falhoz szegezze a dárdával, de Dávid elhajolt Saul színe elől, s a dárda, anélkül, hogy sebet ejtett volna, a falba fúródott. Erre Dávid elszaladt és még azon éjjel elmenekült. 11Ám Míkol, a felesége tudtára adta ezt Dávidnak: »Ha meg nem mented magadat ez éjjel, holnap meghalsz.« 24Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: »Hát Saul is a próféták közt van?«
  • 26 7Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte.
  • 28 8Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: »Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked.« 25és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek.
  • 30 12sőt egy csomó száraz fügét és két füzér aszúszőlőt is. Amikor megette, magához tért, s felüdült – három nap és három éjjel nem evett ugyanis kenyeret és nem ivott vizet.
  • 15 1Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: »Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát.
  • 16 1Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: »Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.«
Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 23 19s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol. 23Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
  • 6 20Visszatért Dávid is, hogy megáldja a maga házát. Ekkor Míkol, Saul lánya kiment Dávid elé, és azt mondta: »Milyen dicső volt ma Izrael királya, amikor felfedte magát szolgáinak szolgálói előtt, s olyan mezítelenül jelent meg, mint amilyen mezítelenül jelenik meg valami bohóc.«
  • 1 2a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult.
  • 11 3Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. 10Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: »Nem ment a házába Uriás.« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?«
  • 13 34Az őrálló legény pedig felemelte szemét, széttekintett és jelentette, hogy íme, sok nép jön a mellékúton, a hegyoldal felől. 36Amikor megszűnt szólni, meg is jelentek a király fiai és bementek és hangos sírásra fakadtak. Maga a király és minden szolgája is sírt nagyon nagy jajgatással.
  • 17 21Amikor aztán elmentek, ők feljöttek a kútból. Elmentek, és jelentették Dávid királynak: »Induljatok el és keljetek át gyorsan a folyón, mert ezt és ezt tanácsolta ellenetek Ahitófel.« 1Majd azt mondta Ahitófel Absalomnak: »Kiválasztok magamnak tizenkétezer embert és felkerekedem és még ez éjjel üldözőbe veszem Dávidot,
  • 18 10Meglátta mármost ezt valaki és jelentette Joábnak: »Láttam Absalomot, amint egy cserfán függött.« 25Lekiáltott tehát és jelentette a királynak. Azt mondta erre a király: »Ha egyedül van, jó hír van szájában.« Mialatt pedig az igyekezett és mind közelebb jutott, 31megjelent Kúsi is, s amikor megérkezett, azt mondta: »Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr kiszabadított ma téged mindazoknak a kezéből, akik felkeltek ellened.« 21Majd azt mondta Joáb Kúsinak: »Eredj, s jelentsd a királynak, amit láttál!« Kúsi meghajtotta magát Joáb előtt és elfutott.
  • 19 21Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.« 8De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged.«
  • 24 13Gád el is ment Dávidhoz és jelentette neki: »Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Nos, gondolkodj, s határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött.«
  • 4 7Amikor ugyanis bementek a házba, az éppen aludt az ágyán hálószobájában, s így ők ütésükkel megölték. Aztán vették a fejét és egész éjjel meneteltek az Araba útján.
  • 7 4Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal:
  • 12 18Hetednapon aztán az történt, hogy meghalt a gyermek. Dávid szolgái azonban nem merték jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: »Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk neki, s nem hallgatott szavunkra: mennyivel inkább fogja sanyargatni magát, ha azt mondjuk: Meghalt a gyermek.«
  • 14 15Nos, tehát azért jöttem ide, hogy ezt elmondjam uramnak, a királynak a nép jelenlétében. Azt mondta ugyanis magában szolgálód: Szólok a királynak, hátha megteszi szolgálója szavát. – 32Absalom erre azt felelte Joábnak: »Küldtem hozzád és kértelek, hogy jöjj hozzám, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy mondd neki: ‘Miért jöttem vissza Gessúrból? Jobb volt nekem ott lennem!’ Azt kérem tehát, hadd kerüljek a király színe elé, ha pedig eszében tartja vétkemet, ölessen meg.«
  • 15 35Ott lesznek veled Szádok és Abjatár, a papok, s te majd jelents mindent, amit hallasz a király házából, Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak. 30Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé.
  • 20 4Majd azt mondta a király Amászának: »Hívd egybe nekem harmadnapra Júda valamennyi emberét, s jelenj meg magad is.«
  • 21 3Azt mondta Dávid a gibeonitáknak: »Mit tegyek nektek, s mivel engeszteljelek meg titeket, hogy áldjátok az Úr örökségét?«
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 26Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj,
  • 20 8Előzőleg azt mondta Hiszkija Izajásnak: »Mi lesz a jele annak, hogy az Úr meggyógyít engem s hogy harmadnapra felmegyek az Úr templomába?« 9Izajás azt mondta neki: »Ez lesz a jele az Úr részéről annak, hogy az Úr teljesíti azt, amit szólt: Azt akarod-e, hogy az árnyék előremenjen tíz fokkal, vagy azt-e, hogy visszatérjen ugyanannyi fokkal?«
  • 23 5Majd eltörölte a jósokat, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy áldozzanak a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a tizenkét jelnek s az ég egész seregének gyújtottak illatot. 1Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét.
  • 4 31Giezi azonban előrement, s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. Erre visszatért, s jelentette neki, s azt mondta: »Nem kelt fel a gyermek.«
  • 6 12Azt mondta erre egyik szolgája: »Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz.« 13Azt mondta erre nekik: »Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam.« Jelentették is neki: »Íme, Dótánban van.« 15Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?« 33Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: »Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?« 11Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?« 14Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost.
  • 7 11Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában. 15Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak. 9Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.« 12Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’«
  • 8 5Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Giezi: »Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus.« 21Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott.
  • 9 18Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!« Jelentette erre az őr, s azt mondta: »A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza.« 20Jelentette erre az őr, s ezt mondta: »Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat.« 25Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá: 36Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: »Az Úr szava ez, amelyet a tisbei Illés által szólt, aki ezt mondta: ‘Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét,
  • 10 8Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.«
  • 17 26Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: »Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását.«
  • 18 37Elment erre Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák, meg Jóah, Ászáf fia, a jegyző Hiszkijához megszaggatott ruhával és jelentették neki Rábsaké szavait.
  • 22 10Ekkor ezt jelentette Sáfán, az íródeák, a királynak: »Egy könyvet adott nekem Helkija pap.« 9Elment erre Sáfán, az íródeák, a királyhoz és jelentést tett neki arról, amit parancsolt és azt mondta: »Szolgáid összeszedték a pénzt, amely az Úr házában akadt s kiadták, hogy az Úr templomának munkavezetői kiosszák a mesterembereknek.«
  • 19 35Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment
A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 13hogy mi tilalmas dolgot ne cselekedjünk és ne történjék velünk most is úgy, mint a múltkor, amikor – mivel ti nem voltatok jelen –, megvert minket az Úr.«
  • 17 19Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket.
  • 22 11Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad.
  • 9 33Ezek voltak az énekesek vezetői a leviták családjai szerint, akik a templom oldalkamráiban laktak, hogy éjjel-nappal állandóan szolgálhassanak tisztükben,
  • 25 1Kijelölték továbbá a szolgálatra Dávid és a sereg elöljárói Ászáfnak, Hemánnak és Iditunnak fiait, hogy azok lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal prófétáljanak. Szám szerint a következők látták el e reájuk bízott szolgálatot:
Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 15és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. 20hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz,
  • 7 12éjjel megjelent neki az Úr és azt mondta: »Meghallgattam imádságodat és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házává.
  • 1 7Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: »Kérj, amit akarsz s megadom neked.«
  • 20 2Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.«
  • 23 3Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette.
  • 34 16Erre ő bevitte a könyvet a királyhoz és jelentette neki: »Mindaz, amivel megbíztad szolgáidat, íme, teljesül.
  • 21 9Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét,
  • 32 24Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hiszkija, de az Úrhoz könyörgött, aki meghallgatta őt s csodajelet adott neki.
  • 35 14Aztán maguknak és a papoknak is készítettek, ugyanis Áron fiai, a papok az egészen elégő áldozatok s a hájrészek bemutatásával egészen éjjelig el voltak foglalva. Így a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak, legutoljára készítettek.
Eszter könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 13Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Ádár – hónapjában a tizennegyedik napon. 4Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó. 13jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait – így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között. 7Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet Niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónapnak, amelyet Ádárnak hívnak, a tizenharmadik napja.
  • 10 3Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül. 3Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között.
  • 1 12Ő azonban megtagadta a király parancsát, amelyet ő az eunuchok által közölt és nem jelent meg. Haragra lobbant erre a király és nagy bosszúságra gerjedve
  • 4 4Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. 9Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. 16»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.«
  • 6 2arra a helyre jutottak, ahol meg volt írva, hogy hogyan jelentette fel Mardókeus Bagatán és Táres eunuchok összeesküvését, akik meg akarták gyilkolni Artaxerxész királyt.
  • 2 23Az ügyet megvizsgálták, igaznak találták, s mindkettő bitófára került. Az eseményt bejegyezték a király jelenlétében az események évkönyvébe.
  • 7 8Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: »A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?« Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 9 7Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek.
  • 3 99Jeleket és csodákat művelt velem a fölséges Isten; azért tetszett nekem, hogy hirdessem:
  • 2 19Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét, 4A káldeaiak így feleltek a királynak arámi nyelven: »Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, és mi majd megmondjuk a jelentését.« 5Azt felelte a király a káldeaiaknak: »Szavam elhangzott! Ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, elvesztek, a házaitokat pedig elkobozom. 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését.« 7Azok feleletül másodszor is így szóltak: »Mondja el szolgáinak az álmot a király, és mi majd megmondjuk a jelentését.« 9Ha tehát nem mondjátok meg nekem az álmot, ítélet vár rátok, mivel hamis és csalárd magyarázatot akartok koholni, hogy engem szóval tartsatok, míg elmúlik az idő. Mondjátok meg tehát nekem az álmot, és akkor tudom, hogy a jelentését is helyesen meg tudjátok mondani.«
  • 5 5Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait. 30Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt.
  • 4 3Ezért megparancsoltam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, hogy mondják meg nekem az álom jelentését. 4Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem. 6»Baltazár, te a jósok legkiválóbbja, mivel tudom, hogy benned a szent istenek lelke van, és semmiféle titok sem megfejthetetlen előtted, halld a látomást, amit álmomban láttam, és mondd meg a jelentését. 15Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned.« 16Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: »Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!« Azt felelte erre Baltazár: »Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid! 21ez azt jelenti, ami a Fölséges határozatából uramra, királyomra következik:
  • 10 20Ekkor így szólt: »Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme –
  • 13 22Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: »Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből.
  • 14 14Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak. 15Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.
Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 19»Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek!
  • 6 9
  • 3 8Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot.
A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 12Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat. 18Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban, 20Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel.
  • 5 4Mindenki csak azért imádkozott, hogy jót jelentsen ez a csodás jel. 1
  • 6 26Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. 13Mert nem engedni meg a bűnösöknek, hogy hosszú ideig cselekedjenek kényük-kedvük szerint, hanem azonnal büntetést szabni rájuk, nagy jóakaratnak a jele. 11Másokat azért jelentettek fel Fülöpnek, mert összegyűltek a közelben lévő barlangokban, és ott titokban megülték a szombatot. Ezeket tűzben pusztították el. A szent nap iránti tiszteletből ugyanis még védekezni sem akartak. 23Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba.
  • 7 9Azután halálra váltan így szólt: »Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.« 22így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait, 6»Az Úr Isten az igazságra tekint, és megkönyörül rajtunk, mint ahogy büntetést hirdető énekében kijelentette Mózes: ‘Meg fog könyörülni szolgáin.’«
  • 9 16A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi. 23Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban,
  • 14 15Mikor a zsidóknak hírül vitték Nikánor közeledtét és a pogányok egybesereglését, port szórtak fejükre és Ahhoz könyörögtek, aki arra választotta ki népét, hogy örökre megtartsa, és nyilvánvaló jelekkel megoltalmazza osztályrészét. 26Mikor Alkímosz az ő kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült, elment Demetrioszhoz, és ezt jelentette: Nikánor az ellenséghez húz, mert az ország ellen fondorkodó Júdást jelölte ki utódjának. 30Makkabeusnak azonban feltűnt, hogy Nikánor nyersebben bánik vele, és megszokott találkozásaik alkalmával merevebb a viselkedése vele szemben. Ebből megértette, hogy nem jelent jót számára ez a barátságtalanság. Ezért maga mellé vett néhányat övéi közül és elrejtőzött Nikánor elől. 27A király erre haragra lobbant, és a gonosz rágalmaktól indíttatva írt Nikánornak és kijelentette, hogy nagyon neheztel a barátságos szerződés miatt; ezért elrendeli, hogy Makkabeust bilincsbe verve küldje azonnal Antióchiába. 37Közben feljelentettek Nikánornál egy bizonyos Radzisz nevű férfit Jeruzsálem vénei közül, aki szerette a várost és jó hírnévnek örvendett. Nemesszívűségéért a zsidók atyjának nevezték. 21Kijelöltek tehát egy napot, hogy azon titkos tárgyalást folytassanak egymással. Erre széket hoztak mindegyiküknek és felállították nekik.
  • 15 35Nikánor fejét azután Isten segítségének világos és nyilvánuló jeleként kitűzette a Vár fokára. 1Akkor jelentették Nikánornak, hogy Júdás Szamaria helységeiben tartózkodik. Erre úgy határozott, hogy szombati napon minden erővel rátámad. 12A látomás ez volt: Oniás, az egykori főpap, egy derék, jóságos, tisztes megjelenésű és szelíd erkölcsű, szép szavú és gyermekkorától fogva erényes életű férfi, kiterjesztette kezét, hogy imádkozzék a zsidók egész népéért. 13Majd megjelent mellette egy másik élemedett korú, csodálatos ragyogással övezett, igen díszes külsejű férfi is.
  • 1 36Azt a helyet pedig Neftárnak nevezte el Nehemiás, ami tisztulást jelent. Igen sokan Nefinek is hívják. 20Amikor aztán sok esztendő elmúltával úgy tetszett Istennek, hogy Perzsia királya hazaengedje Nehemiást, az elküldte az elrejtésnél jelenlévő papok unokáit, hogy kutassák fel a tüzet. Ám ezek – úgy mondták nekünk – nem találtak tüzet, csak zavaros vizet.
  • 3 7Apollóniosz jelentést tett a királynak a bejelentett pénzről. Erre az magához hívatta főtisztjét, Heliodóroszt, és elküldte azzal a megbízással, hogy hozza el az említett pénzt. 9Amikor aztán Jeruzsálembe ért, és a főpap barátságos fogadtatásban részesítette a városban, említést tett a bejelentett pénzekről, és feltárta neki, mi célból érkezett. Aztán megkérdezte, hogy valóban így áll-e a dolog. 13Ám ő a királytól kapott parancshoz híven kijelentette, hogy azokat minden áron el kell szállítania a királyhoz. 23Heliodórosz eközben nekilátott, hogy végrehajtsa tervét. Amikor csatlósaival megjelent a helyszínen a kincstárnál, 25Megjelent ugyanis nekik egy ló, félelmetes lovassal a hátán. Gyönyörű szerszámmal volt díszítve és iramában első patáival Heliodórosz felé vágott. S úgy tűnt nekik, hogy a rajta ülőnek aranyfegyverzete volt. 26Ugyanakkor megjelent nekik két másik, igen erős ifjú is ragyogó díszben és szép öltözetben. Ezek mindkét oldalról körülfogták Heliodóroszt, szünet nélkül ostorozták, és ütötték-verték rengeteg csapással. 30Azok pedig áldották az Urat, mert felmagasztalta szent helyét, s a mindható Úr megjelenése által öröm és vigasság töltötte be a templomot, amely kevéssel azelőtt még félelemmel és rettegéssel volt tele.
  • 11 8Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében.
  • 12 22Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal.
  • 2 6Kísérői közül néhányan elmentek ugyan együtt oda, hogy megjelöljék maguknak a helyet, de már nem tudtak rátalálni. 8Akkor majd útbaigazítást ad az Úr ezekben a dolgokban, és az Úr dicsősége megjelenik majd a felhőben, mint ahogy megnyilatkozott Mózesnek, és megnyilatkozott ugyanígy akkor, amikor Salamon azt kérte, hogy szent legyen az a hely a nagy Isten számára. 21s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét,
  • 8 23Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral.
  • 13 10Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítse meg őket; 15és kiadta övéinek a jelszót: »Istennél a győzelem!« Majd kiválasztotta a legbátrabb ifjakat, éjnek idején megrohanta a királyi sátrat, és megölt a táborban négyezer embert. Megölte a legnagyobb elefántot is, a rajta ülőkkel együtt.
Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 16 21Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. 1Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet. 3Hajnalban pedig: ‘Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.’ Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok! 4A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment.
  • 12 38Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.« 39Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. 7Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’ 40, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel
  • 24 3Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: »Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?« 24Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. 30Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe
  • 26 48Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!« 60de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő
  • 13 18Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde:
  • 27 33Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
  • 1 20Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 23. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
  • 2 7Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. 13Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« 19Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban 8Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.« 14Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.
  • 3 1Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:
  • 7 23Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’
  • 17 3És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. 17Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!«
  • 28 3Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. 9 13és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’
  • 4 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
  • 14 25Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva.
Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 11 44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.« 16Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. 29Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek.
  • 20 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ 17Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van:
  • 22 6Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg. 43Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.
  • 2 12Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« 34Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak 26A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. 37nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.
  • 12 54 56Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? 20Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’
  • 21 7Erre megkérdezték őt: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?« 11Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. 25Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt.
  • 8 9Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. 15Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
  • 9 8»János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy »Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«. 31akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. 41Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!«
  • 1 11Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.
  • 14 21Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’ 22A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’
  • 23 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.«
  • 24 34Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« 36 23s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
  • 17 30Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
  • 18 7Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?
  • 19 11Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 33Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 18A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. 37Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,
  • 18 32Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni.
  • 21 19Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: »Kövess engem!« 1Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: 14Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.
  • 4 48Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!« 17Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’. 25Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.« 51Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. 54Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.
  • 6 30Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? 2Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt. 14Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!« 26Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«
  • 1 38Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« 42És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).
  • 9 7és azt mondta neki: »Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!« Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. 9Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én vagyok az.« 16Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Mások azt mondták: »Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?« És szakadás támadt köztük.
  • 8 2Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket.
  • 2 1 11Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 18A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« 23Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt.
  • 3 2Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.«
  • 7 31A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?«
  • 10 41Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.«
  • 11 10Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.« 47Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. 57A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.
  • 16 14Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. 15Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
  • 20 11 16Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester. 19 30Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 3Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. 23Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást.
  • 25 24Ekkor Fesztusz így szólt: »Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok őt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelőzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie. 9De Fesztusz kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: »Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?« 27Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat.«
  • 2 22Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, 43Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. 3Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.
  • 4 30Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.« 16»Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. 22Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt. 36Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
  • 5 12Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta:
  • 6 8István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között.
  • 7 36Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. 30Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében 2Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött. 26Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’ 35, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
  • 8 6Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 13Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.
  • 14 3Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által.
  • 15 12Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk.
  • 10 17Amíg Péter azon tűnődött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál, 40De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, 41nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt.
  • 16 9Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« 33Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan. 10Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
  • 9 17Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.« 24De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték éjjel-nappal, hogy megöljék őt. 25A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a falon át, leeresztve őt egy kosárban. 36Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét.
  • 11 28és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 26Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.
  • 12 7De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. 14Amint felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt.
  • 13 31és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. 46Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, 8Elimász azonban, a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti –, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
  • 21 26Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
  • 23 9Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« 23Azután hívatott két századost, és azt mondta nekik: »Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, hetven lovast és kétszáz dárdást, hogy Cézáreába menjenek. 30Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt szőttek ellene, elküldtem őt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamodjanak. Jó egészséget!« 15Most tehát jelentsétek be a főtanáccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielőtt ideérne, megöljük.« 17Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta neki: »Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!« 19Az ezredes megfogta a kezét, félrevonult vele, és megkérdezte: »Milyen jelentenivalód van számomra?«
  • 26 16De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. 2»Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak. 7s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.
  • 17 10A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.
  • 18 9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
  • 20 31Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
  • 22 14Ő pedig így folytatta: ‘Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. 26A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.«
  • 24 1Öt nap múlva Ananiás főpap lement néhány vénnel és egy bizonyos Tertullusz nevű ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó előtt Pál ellen. 19Az a néhány Ázsiából való zsidó, akiknek meg kellett volna előtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem,
  • 28 11Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte.
Második levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 13 10Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra. 2Előre megmondtam, és most előre kijelentem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.
  • 12 12de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek.
  • 10 10Mert »a levelek ugyan – mondják – súlyosak és erősek, a testi megjelenése azonban erőtlen, és a beszéde gyarló.« 13Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a munkának a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk.
  • 1 22és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.
  • 5 10Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.
  • 11 25Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam.
Levél a galatáknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 4Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint.
  • 4 18Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, 24Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai-hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. 25Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sínai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él.
  • 2 9és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között.
Levél a filippieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 12Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, 28és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektől. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentől. 22De ha az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak.
  • 2 12Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben.
Első levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 8Mert a test gyakorlatoztatása kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a jövendő élet ígéretét.
  • 5 5Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben,
Levél a zsidóknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 9 8Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt. 9Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, 11Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, 26különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 24Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; 28; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.
  • 2 4és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.
  • 12 4 11A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.
  • 7 3apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké 11Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon 2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya
  • 11 14Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek.
Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 19 28Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!
  • 9 23Akkor bement Mózes és Áron a bizonyság sátrába; amikor aztán kijöttek, megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek, 4és egy szarvasmarhát meg egy kost békeáldozatul és vágjátok le őket az Úr előtt, ételáldozatul pedig hozzatok mindegyikhez olajjal meghintett lisztlángot – mert ma megjelenik az Úr nektek.’« 6így szólt Mózes: »Ezeket parancsolta az Úr: tegyétek meg, és megjelenik nektek dicsősége.«
  • 26 1Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
  • 2 13Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót.
  • 5 1Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli;
  • 8 35Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.«
  • 14 35menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: ‘Lepraszerű kiütést látok a házamon.’
  • 16 2és azt parancsolta neki: »Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a függönyön belül levő szent helyre, a ládát fedő engesztelőhely elé, hogy meg ne haljon (mert a felhőben megjelenek az engesztelőhely felett),
  • 20 24Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.
  • 4 11Végül a bőrt, s az egész húst, a fejjel, a lábszárakkal, a belekkel, a bélsárral,
Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 7még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát.
  • 14 11Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük? 22olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, 10Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt. 8Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.
  • 17 3a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« 25Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.« 8Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége
  • 21 8mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« 9Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
  • 11 27Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: »Eldád és Medád prófétálnak a táborban.« 9Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is.
  • 16 19s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége. 13Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk? 14Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«
  • 20 6Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége.
  • 23 16Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: »Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.«
  • 32 32felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«
  • 2 2»Ki-ki a maga csapata, jelvénye, zászlaja és nagycsaládja szerint táborozzon Izrael fiai közül a szövetség sátra körül.
  • 9 16Így volt ez állandóan: nappal a felhő borította, éjjel pedig tűzszerű tünemény.
  • 10 1
  • 13 1 27és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,
  • 18 24elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem.«
  • 22 8az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki:
  • 33 52pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat,
  • 35 6A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, 13E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 12Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem, 18ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd. 2Jerikó királyának azonban jelentették: »Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet.«
  • 4 6hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: ‘Mire valók ezek a kövek?’ –
  • 24 5Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. 17Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk,
  • 10 17Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában,
  • 14 7Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam.
  • 16 9Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak.
  • 1 8Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz.
  • 8 3Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit 13a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén.
  • 20 2Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam, 7Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén.
  • 5 6Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja.
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 13 3Jelt is adott nekik azon a napon, így szólva: »Ez lesz a jele annak, hogy az Úr szólt: Íme, meghasad az oltár, s kiömlik a rajta levő hamu.« 5és meghasadt az oltár és kiömlött a hamu az oltárról, azon jel szerint, amelyet az Isten embere az Úr parancsára megjövendölt.
  • 20 33Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: »Ben-Hadad tehát testvéred!« Erre ő azt mondta nekik: »Menjetek, s hozzátok őt hozzám!« Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére.
  • 1 23Jelentették a királynak: »Itt van Nátán próféta.« Nátán bement a király elé, a földig hajtotta arcát előtte, 51Jelentették erre Salamonnak: »Íme, Adoniás, Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvát, és azt mondja: ‘Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öleti meg szolgáját karddal!’« 20Most tehát, uram, király, rád tekint egész Izrael szeme, hogy kijelentsd nekik, ki üljön királyi székedbe utánad, uram király. 41Meghallotta ezt Adoniás, és mindazok, akiket meghívott – éppen akkor, amikor a lakoma véget ért. Erre Joáb, amint meghallotta a harsona szavát, így szólt: »Mit jelenthet a zajongó város lármája?«
  • 2 29Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.« 30Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.« 41Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött.
  • 3 5Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« 19Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta.
  • 9 2másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban.
  • 11 9Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, 18Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki,
  • 18 16Elment tehát Abdiás Ácháb elé és jelentette neki. 15Azt mondta erre Illés: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy még ma megjelenek előtte.«
  • 5 23Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.«
  • 8 29hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, 59Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap,
  • 19 8Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 2A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet.« 9Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.« 7Tóbiás így felelt neki: »Várj meg kérlek, amíg erről apámnak jelentést teszek. Fontos lenne számomra, hogy velem jöjj, megfizetem béredet.«
  • 12 22Magasztalták Istent dicsőítő énekkel és hálát adtak mindazokért a nagy tettekért, amelyeket cselekedett velük, mert Isten angyala jelent meg nekik.
  • 8 14A leány kijött, jelentette nekik, hogy él és nincs semmi baj. 20Majd hívatta Tóbiást és kijelentette neki: »Tizennégy napig nem mégy el innen, itt maradsz, egyél, igyál velem, örvendeztesd meg leányom szívét a sok gyötrelem után.
  • 2 9Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.
  • 6 2Az ifjú elindult, vele az angyal, a kutya is vele ment és követte őket. Mendegéltek mindketten, mire rájuk köszöntött az első éjjel, s a Tigris folyónál éjszakáztak. 11amikor Ráfael ezt mondta az ifjúnak: »Tóbiás testvér!« Ő így felelt: »Itt vagyok.« Az angyal ezt mondta neki: »Ezen az éjjelen Ráguelnél maradunk. Ő rokonod és van egy Sára nevű leánya. 13S még hozzáfűzte: »Jogodban van feleségül venni. Hallgass rám testvér, beszélek ezen az éjszakán apjával a leányról, hogy feleségül vehesd őt, s ha visszatérünk Rágesből, megtartjuk a lakodalmat. Tudom, hogy Ráguel nem tagadhatja meg őt tőled, nem adhatja más férfinek. Halállal lakolna Mózes törvénye szerint, mert téged illet az örökség és a leány mindenki előtt. Most tehát hallgass rám testvérem, beszélünk a leányról ezen az éjjelen, eljegyezzük veled és amikor visszatérünk Rágesből, magunkkal visszük házadba.« 14Tóbiás erre így válaszolt Ráfaelnek: »Azarja testvér, hallottam, hogy már hét férfinek adták és mind meghalt az éjjel a nászszobában; amikor bementek hozzá, meghaltak. Egyesek azt mondták, hogy démon ölte meg őket.
  • 7 11Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.«
Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 32 20Te jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén mind a mai napig, és Izraelben is, az emberek között. Nevet szereztél magadnak, amint az ma is megvan. 21Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről, jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelem közepette. 1 22Nekik adtad ezt a földet, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy nekik adod: a tejjel-mézzel folyó földet.
  • 44 29Ez lesz számotokra a jel – mondja az Úr –, hogy meglátogatlak titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy valóban beteljesednek rajtatok szavaim, a vesztetekre.
  • 13 1
  • 16 1 13Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek!
  • 19 1
  • 27 1
  • 38 15Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.«
  • 43 8
  • 1 13Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: »Mit látsz?« Azt feleltem: »Gőzölgő fazekat látok, mely észak felől jelenik meg.«
  • 39 4Történt pedig, hogy amikor meglátta őket Cidkija, Júda királya és összes harcosa, elmenekültek és kimentek éjjel a városból a királyi kert felé vezető úton, a két várfal között levő kapun át, és kimentek a síkság felé vezető útra.
  • 11 5hogy teljesítsem az esküt, melyet atyáitoknak esküdtem, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, ahogy ez ma is van.« Feleltem és mondtam: »Ámen, Uram!«
Báruk könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 11Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja: 4Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket.
  • 6 66Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold. 30házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.
  • 1 20Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja.
Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 3Aztán fogj egy vasserpenyőt és tedd vasfalként magad és a város közé; nézz arra merev tekintettel, legyen az megszállás alatt és vedd körül. Jel ez Izrael háza számára!
  • 12 6a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.« 11Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek.
  • 20 12S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket. 20szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 34Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! 6Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között. 15Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között,
  • 24 24Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. 27aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« 19Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?«
  • 39 15Keresztül-kasul bejárják az országot; és ha emberi csontot látnak, jelt állítanak melléje, míg el nem temetik a halottak eltakarítói Góg sokaságának völgyében.
  • 10 1Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja. 8A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt.
  • 5 5
  • 14 9És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből.
  • 21 23 24»Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki.
  • 37 15
  • 1 28olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam.
  • 9 4Azt mondta neki az Úr: »Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!«
  • 11 25Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
  • 17 12»Ezt mondd az ellenszegülő háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Íme, Babilon királya Jeruzsálembe érkezett, elhurcolta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba. 14hogy az jelentéktelen királyság legyen és fel ne fuvalkodjék, hanem őrizze meg szövetségét és tartsa meg azt.
  • 29 14és visszaviszem Egyiptom foglyait és letelepítem őket Patrosz földjén, az ő szülőföldjükön, s ott jelentéktelen országgá lesznek. 15A többi ország között a legjelentéktelenebb lesz, és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölé; megkurtítom számukat, hogy ne uralkodjanak a nemzetek fölött.
  • 43 3Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcomra borultam.
  • 45 6A város birtokául jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, Izrael egész háza részére. 7A fejedelem részére pedig a szentély számára elkülönített terület mellett és a város birtokául kijelölt terület mellett mindkét felől, szemben a szentély számára elkülönített területtel és szemben a város birtokául kijelölt területtel, a nyugati oldaltól nyugati és a keleti oldaltól keleti irányban. A hossza akkora legyen, mint minden más részé a nyugati szélétől a keleti széléig
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 40arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak. 26Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt. 1Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel, 5Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.«
  • 12 26A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük.
  • 5 14Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették, 38Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála. 29Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak. 50Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki.
  • 15 32Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. 36hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király.
  • 16 1Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel. 4Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt.
  • 6 8Történt pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart.
  • 7 45De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt.
  • 13 22Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
  • 14 23Erre úgy határozott a nép, hogy ünnepélyesen fogadja a férfiakat, és jelentésüket a nép nyilvántartott okirataiba jegyzik bele, emlékezetül a spártai nép számára. Simon főpap részére pedig másolatot készítettünk róla.«
Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 10 11Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. 12Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«
  • 13 4»Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?« 22Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.
  • 14 44Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.«
  • 16 17Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 9Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 14Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. 20Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette.
  • 9 10Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ‘feltámad a halálból’. 4Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. 19Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!«
  • 1 4János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
  • 4 27Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.
  • 5 5Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. 41Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –
  • 15 22Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’. 34A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 19a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését.
  • 9 12nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája«
  • 4 11A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét
  • 8 38Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők,
  • 11 5Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján.
Levél az efezusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 11Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor a pogányság jelét viseltétek testetekben, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel végzett körülmetélkedésről kapják a nevüket.
  • 4 9Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire?
  • 3 5amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak:
Második levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 5Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte. 7és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival,
  • 2 1 9Az érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, 3Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, 6És azt is tudjátok, mi tartja vissza most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. 8Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével
  • 3 8nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. 17Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertetőjel. Így írok.
János jelenései (Káldi-Neovulgáta)
  • 9 4, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele
  • 12 1Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. 3Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt
  • 13 13Nagy jeleket művel, s még azt is megteszi, hogy tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára. 14Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad színe előtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben maradt.
  • 15 1Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.
  • 16 14mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.
  • 19 20De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették.
  • 1 1. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak,
  • 7 1 4Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. 5Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; 3»Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« 15Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül
  • 4 8. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr
  • 8 12A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen.
  • 14 11, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«
  • 17 8A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és megjelenik. Fel fog szállni a mélységből
  • 20 10És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön-örökké.
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 10 18Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét. 22Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte.
  • 6 17Áhior válaszában elmondta nekik Holofernész haditanácsának határozatát és azt, amit ő mondott asszír fiainak vezérei előtt és Holofernész kérkedő kijelentését Izrael háza ellen. 21Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek, és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért.
  • 8 7Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
  • 14 12Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek.
  • 11 3Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz. 5Judit így válaszolt neki: »Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen. 17Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket.
  • 12 7Holofernész megparancsolta őreinek, hogy ne akadályozzák ebben. Három napig maradt a táborban. Minden éjjel kiment Betúlia völgyébe, és megfürdött a forrás vizében.
  • 13 14Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«
János első levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. 8Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.
  • 1 2– mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, 5
  • 2 28Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.
Rút könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 6Erre ő azt felelte: »Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle.«
  • 3 2Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn. 13Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!«
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 16Jelentjük továbbá a királynak, hogy ha ez a város ismét felépül és elkészülnek falai, megszűnik uralmad a folyamon túl.« 14Éppen ezért, mivel tudatában vagyunk annak, hogy az udvar sóját esszük és nem illő, hogy elnézzük a király kárát, küldtük e jelentést a királynak.
  • 9 1Ezek megtörténte után hozzám jöttek a főemberek és jelentették: »Izrael népe, papok és leviták nem különültek el a föld népeitől, a kánaániak, a hetiták, a fereziták, a jebuziták, az ammoniták, a moabiták, az egyiptomiak és az amoriták förtelmeitől. 3Amikor meghallottam ezt a jelentést, megszaggattam palástomat és köntösömet, tépdestem fejem hajszálait meg szakállamat és ott ültem elszomorodva. 13Mindazok után azonban, amik nagy gonoszságunk és bűneink miatt sújtottak bennünket, te, a mi Istenünk, megszabadítottál vétkünktől és megmentettél minket, ahogy az jelenleg is történt, 15Uram, Izrael Istene, milyen igaz vagy te! Magunkra hagytál, hogy megmenthess minket, amint ez jelenleg megtörtént. Íme, bűnben vagyunk előtted és nincs, aki megállhasson színed előtt.«
  • 10 14álljanak elő az egész gyülekezet fejedelmei és mindazok, akik városainkban idegen nőket vettek feleségül. Jelenjenek meg a kijelölt időben városonként a vénekkel és a bírákkal együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról e bűn miatt Isten haragját.« 8Aki pedig a fejedelmek és a vének határozata értelmében három nap alatt meg nem jelenik, annak elkobozzák egész vagyonát, őt magát pedig kizárják a fogságból hazatértek gyülekezetéből.
  • 3 8Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek.
  • 5 10Érdeklődtünk náluk nevük felől is, hogy jelentést tehessünk neked. Fel is jegyeztük azoknak a férfiaknak névsorát, akik vezetőik voltak.
  • 8 21 33a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében,
Jézus, Sirák fiának könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 0 0Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért. Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban, azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik, hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben. Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen, hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják.
Levél a kolosszeieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 4Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
Második levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 10Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. 3Hálát adok Istennek – akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban.
Levél Títusznak (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 11Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek,
  • 3 4Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent,
Péter első levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 7hogy a ti megpróbált hitetek a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, 13Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; 20akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek.
  • 5 4S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
Péter második levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 16Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának.
  • 2 13és akaratuk ellenére elnyerik gonoszságuk jutalmát. Ők gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Piszok- és szennyfoltok ők, akik gyönyörökben tobzódnak és lakomáikon kéjelegnek nálatok.
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem.
  • 2 12néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem –
  • 4 3Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra. 16Akkortájt még meghagytam a népnek: »Mindenki tartózkodjék legényével együtt Jeruzsálemben, hogy felválthassuk egymást éjjel az őrködésben, nappal a munkában.«
  • 6 10Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.«
  • 7 3Így szóltam hozzájuk: »Jeruzsálem kapuit nem szabad addig kinyitni, amíg csak melegen nem tűz a nap. Amikor még magasan van, be kell zárni a kapukat és be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakóiból, egyeseket a kijelölt helyre, másokat a saját házuk elé.«
  • 13 1Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük
Jób könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt.
  • 2 1Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt; 13Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.
A Prédikátor könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 23Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
  • 8 16Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,
Az énekek éneke (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 1Fekvőhelyemen éjjelente
Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 1Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.
Első levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 9Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére.
  • 3 10Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben.
  • 5 2Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 7Az alvók éjjel alszanak, a részegek éjjel részegednek le.
Júdás levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 4Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.