144 (143). ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT

144 ¹(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. ²Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. ³Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? ⁴Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. ⁵Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! ⁶Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. ⁷Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! ⁸Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. ⁹Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. ¹⁰Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: ¹¹ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. ¹²Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. ¹³Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! ¹⁴Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! ¹⁵Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár