143 (142). ZSOLTÁR. ALÁZATOS KÉRÉS

143 ¹(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! ²Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt. ³Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt. ⁴A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben. ⁵Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt. ⁶Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld. ⁷Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak. ⁸Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem. ⁹Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem. ¹⁰Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton, ¹¹nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből! ¹²Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár