Imádság háborús időben

144 ¹Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. ²Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. ³Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? ⁴Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. ⁵Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! ⁶Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! ⁷Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, ⁸akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! ⁹Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. ¹⁰Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől. ¹¹Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! ¹²Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. ¹³Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira! ¹⁴Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken! ¹⁵Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár