A zsoltárok könyve

144 Imádság háborús időben¹Dávidé. Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Zsolt 18,3.35  ²Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. ³Ó, Uram, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Zsolt 8,5  ⁴Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. Jób 14,1-2  ⁵Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Zsolt 18,10.15.17;  Ézs 64,1-3  ⁶Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! ⁷Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, ⁸akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! ⁹Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. Zsolt 33,3  ¹⁰Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől. ¹¹Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! ¹²Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. ¹³Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira! ¹⁴Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken! ¹⁵Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! 5Móz 33,29