Keresés a Bibliában

144

1Dávidtól.
Áldott az Úr, az én segítségem,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat viadalra.

2Ő az én irgalmam és erősségem,
oltalmam és szabadítóm,
pajzsom, akiben remélek,
védelmezőm és reménységem,
ő veti alám népemet.

3Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed,
s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?

4Olyan az ember, mint a lehelet,
napjai elenyésznek mint az árnyék.

5Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét,
küldd el nyilaidat és zavard össze őket.

7Nyújtsd le a magasból kezed,
ragadj ki, ments ki a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,

8akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja!

9Isten, új éneket énekelek neked,
tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

10Aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.

11Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek hiúságot beszél szája,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja.

12Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás,
ifjúságtól duzzadók;
Leányaink mint a templom sarokkövei,
díszesek, mint a műves oszlopok.

13Raktáraink tele vannak,
bővelkednek minden jóban;
Juhaink termékenyek,
megszámlálhatatlanok mezőinken,

14Marháink kövérek.
Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás,
utcáinkon jajgatás nem hangzik.

15Boldog az a nép, amelynek így megy dolga,
boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

144,1 Ezt a késő fogság utáni hálaéneket a korai idők királyzsoltárainak mintájára alkották. Az átvett motívumokat, szavakat, képeket (főleg a Zsolt 18-ból) átalakítja az új helyzetnek megfelelően. Mint királyi választott, az egész közösség dicsőít és könyörög. A 12-15. vers a magyarázók szerint független zsoltártöredék volt.

144,1 A király (vagy egy hívő) úgy értelmezi magát, mint aki Isten uralmát juttatja érvényre. Istentől tanulta a harcot, és megköszöni neki a győzelmet.

144,12 Bölcsmondás-formulában megfogalmazott áldás, későbbi kiegészítés. A király ajkáról elhangzó közbenjáró ima a király nélküli, fogság utáni közösség istentiszteletében jólétért való könyörgéssé válik (vö. MTörv 30,15-20).

Előző zsoltár Következő zsoltár