144
1Dávidé.
Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
(2Sám 22,2.47;Zsolt 18,33-41)
2Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
(2Sám 22,44)
3Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
(Zsolt 8,5)
4Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
(Zsolt 39,6;Jób 14,1.2)
5Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
(Zsolt 18,8-15; Ésa 64,1-3)
6Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
(Zsolt 18,17.18;69,2.15)
8A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
(1Pét 4,17.18)
9Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
(Zsolt 33,2.4)
10Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
(Zsolt 18,1; Péld 21,31)
11Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
(Jób 18,5-20;Jób 8,16.17)
12Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
(Zsolt 31,10-29)
13Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
(5Móz 28,4-11; Zsolt 65,12-14)
14Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
(Zsolt 1,11)
15Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
(Zsolt 33,12)