142 (141). ZSOLTÁR. AZ ÜDVÖZLET IMÁJA

142 ¹(Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt – ima.) ²Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! ³Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. ⁴Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. ⁵Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. ⁶Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. ⁷Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. ⁸Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár