Elhagyatott ember könyörgése

142 ¹Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. ²Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. ³Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. ⁴Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. ⁵Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. ⁶Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. ⁷Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! ⁸Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár