142 ¹Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.

²Szavammal az Úrhoz kiáltok,
szavammal az Úrhoz könyörgök.

³Színe elé öntöm imádságomat,
nyomorúságomat feltárom előtte.

⁴Ha lelkem elcsügged bennem,
te ismered ösvényeimet.
Azon az úton, amelyen járok,
titkon tőrt vetettek nekem.

⁵Fürkészve tekintek jobbra,
de nincs, aki észrevenne!
Nincs számomra menedék,
nem akad, aki életemmel törődne.

⁶Hozzád kiáltok, Uram,
Mondom: »Te vagy az én bizodalmam,
osztályrészem az élők földjén.

⁷Méltasd figyelemre könyörgésemet,
mert nagyon megaláztak engem.
Szabadíts meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam.

⁸Vezess ki a börtönből,
hogy dicsérjem nevedet;
Körülvesznek majd az igazak,
Amikor jót teszel velem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár