Zsoltárok könyve

142 ¹Dávid tanítása; imádság a barlangban • létekor.• 1Sám. 24,4.  Zsolt. 57,1.  
²Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
   ³Kiöntöm • előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,• Zsolt. 2,19.  
   ⁴Mikor • elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.• Zsolt. 40,13.  
   ⁵Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.• rész 21,18.  
   ⁶Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és • örökségem az élőknek földén;• Zsolt. 16,5.  
   ⁷Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg • engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!• 1Sám. 23,26.  
   ⁸Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.