Pál Ikóniumban.

14 ¹Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet. ²A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat. ³De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek. ⁴A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal. ⁵A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. ⁶De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, ⁷s itt hirdették az evangéliumot.

Pál Lisztrában.

⁸Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem. ⁹Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, ¹⁰azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni. ¹¹Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” ¹²Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. ¹³A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. ¹⁴Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat. ¹⁵„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. – Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne. ¹⁶Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja. ¹⁷De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet.” ¹⁸Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik. ¹⁹Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból. ²⁰De amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba.

Pál visszatér Antióchiába.

²⁰Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe. ²¹Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. ²²Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.” ²³Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek. ²⁴Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak, ²⁵majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. ²⁶Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is. ²⁷Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját. ²⁸Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok körében.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet