Ikónium, Lisztra és Derbé.

14 ¹Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet. ²A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben. ³Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az Úrról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt. ⁴A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak. ⁵Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket. ⁶Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe s ezek környékére. ⁷Ott hidették az evangéliumot. ⁸Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett. ⁹Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rátekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. ¹⁰Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott és járni kezdett. ¹¹Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!” ¹²Barnabást Zeusznak nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. ¹³Sőt a város előtt álló Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. ¹⁴Amint Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak. ¹⁵„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van. ¹⁶Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. ¹⁷Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt.” ¹⁸Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik. ¹⁹Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióchiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták. ²⁰De amikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útra kelt Derbébe. ²¹Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak.

Az első missziós körút befejezése.

²¹Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. ²²Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.” ²³Minden egyház élére presbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek. ²⁴Pizídián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak, ²⁵majd pergéi igehirdetésük után lementek Attáliába. ²⁶Innét aztán Antióchiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket. ²⁷Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját. ²⁸Ezután jó ideig a tanítványok körében tartózkodtak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet