Vita Antiochiában.
15
*1Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.”
2Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
3Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamáriát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek.
4Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten.
5Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak, és kijelentették: „Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”
   *Az apostoli zsinat.6Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
7Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.
8S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
9Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket.
10Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?
11Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.”
12Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.
   *13Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: „Testvéreim, hallgassatok meg!
14Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének.
15Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva:
16Aztán visszatérek,
és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát.
Roncsait helyrehozom
és a sátrat felállítom,
17hogy a többi ember is keresse az Urat,
minden nép, mely hívja nevemet.
Az Úr mondja ezt, s meg is teszi,
18amit öröktől fogva kinyilvánított.
19Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez,
20hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől.
21Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban.”
   *22Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antiochiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek.
23Ezt írták a kezük által:
   „Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antiochiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek!
24Hallottuk, hogy közülünk néhányan – megbízásunk nélkül tanítva – megzavartak titeket, feldúlták lelketeket.
25Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,
26ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték.
27Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket.
28Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál,
29hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!”
   *A határozatok kihirdetése.30Amint útnak indították őket, elmentek Antiochiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet.
31Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.
32Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.
33Hosszabb ott-tartózkodás után a testvérek békét kívánva megváltak tőlük, hogy visszatérjenek megbízóikhoz.
34
35De Pál és Barnabás Antiochiában maradtak, tanítottak, és hirdették az Úr szavát, sok más (társukkal) együtt.
   *Pál elindul második útjára.36Néhány nap elteltével Pál így szólt Barnabáshoz: „Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát.”
37Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is,
38de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfiliában is otthagyta őket, nem ment velük dolgozni.
39Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és Ciprusba hajózott.
40Pál Szilást választotta társul, és a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útra kelt.
41Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat.