III. BARNABÁS ÉS PÁL MISSZIÓS ÚTON. A JERUZSÁLEMI ZSINAT

Barnabás és Saul kiválasztása.

13 ¹Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul. ²Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” ³Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.

Saul Ciprus szigetén.

⁴A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak. ⁵Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik. ⁶Bejárták Páfuszig az egész szigetet, s közben találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. ⁷Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát. ⁸De Elimász, a varázsló – ezt jelenti a neve – akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől. ⁹Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és ¹⁰rákiáltott: „Ördög fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen? ¹¹Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig.” Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki. ¹²Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.

A pizidiai Antióchiában.

¹³Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek. ¹⁵A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: „Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!” ¹⁶Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek! ¹⁷Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét, ¹⁸és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában. ¹⁹Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul. ²⁰Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. ²¹Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút. ²²Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat. ²³Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. ²⁴Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. ²⁵Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam. ²⁶Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. ²⁷De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. ²⁸Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. ²⁹Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették. ³⁰De Isten feltámasztotta a halálból, ³¹s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt. ³²Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, ³³amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek. ³⁴Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. ³⁵Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. ³⁶Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. ³⁷Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. ³⁸Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, ³⁹őbenne viszont minden hívő megigazul. ⁴⁰Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava: ⁴¹Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok.” ⁴²Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. ⁴³Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. ⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. ⁴⁶De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” ⁴⁸Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Elterjedt az Úr szava az egész környéken. ⁵⁰A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. ⁵¹Ők lerázták – ellenük bizonyságul – lábukról a port, és Ikóniumba mentek. ⁵²A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet