Keresés a Bibliában

14 1Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. (4Móz 6,2-21) 2A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen. (Csel 18,18) 3Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. (Csel 4,29-30; Zsid 2,4) 4De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának. (2Kor 4,17) 5És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket, (1Ján 3,2) 6Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, (1Kor 1,1) 7És ott prédikálják vala az evangyéliomot. (Csel 21,23.24.4Móz;6,1) 8És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. (Csel 3,2-8) 9Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, (2Kor 5,2-4) 10Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. (Ésa 35,6) 11A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! 12És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. (Csel 16,6) 13Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. (1Kor 1,12; Csel 19,1) 14Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván (Csel 19,3) 15És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: (Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9) 16Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: (Csel 17,30; Róm 1,24) 17Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. (Csel 17,27.28; Róm 1,19.20) 18És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. (Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41) 19Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. (2Kor 11,25.2Tim;3,11) 20De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. (Zsid 1,3;Zsid 7,25) 21És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. (Mát 3,1-3.11; Márk 1,4.8; Luk 3,3.16) 22Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. (Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12) 23Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. (Tit 1,5;Csel 13,3) 24És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába. (Csel 9,3-8;26,13-15) 25És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába; 26És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek. (Csel 13,45.46;18,6.7) 27Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. (1Kor 16,9) 28Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal. (Csel 5,12;14,3; Ján 14,12)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet