4 ¹Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – ²bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, ³elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. ⁴Szamarián kellett átmennie.
⁵Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. ⁷Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
¹⁰Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
¹¹Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
¹³Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
¹⁵Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
¹⁶Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
¹⁷Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”, ¹⁸mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
¹⁹Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
²¹Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön. ²³Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres. ²⁴Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
²⁵Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
²⁶Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.
²⁷Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– ²⁹Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
³¹Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– ³²Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
³³A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
³⁴Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. ³⁵Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. ³⁶Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. ³⁷Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. ³⁸Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
³⁹Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” ⁴⁰Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. ⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek. ⁴²Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
⁴³E két nap után elment onnan Galileába. ⁴⁴Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. ⁴⁵Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
⁴⁶Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van. ⁴⁸Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.
⁴⁹A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
⁵⁰Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. ⁵¹Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. ⁵²Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
⁵³Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.
⁵⁴Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet