Jézus Jákob kútjánál.

4 ¹A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. ²Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. ³Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Júdeát és ismét Galileába tartott. ⁴Keresztül kellett mennie Szamarián. ⁵Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

Beszélgetés a szamariai asszonnyal.

⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” ¹¹„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” ¹³Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ¹⁵„Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen Ide járnom meríteni.” ¹⁶„Menj, szólt (Jézus), hívd el férjedet és jöjj ide.” ¹⁷„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: nincs férjem. ¹⁸Öt férjed volt, s akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.” ¹⁹„Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.” ²¹Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. ²³De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. ²⁴Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” ²⁵Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.” ²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

A tanítványok visszatérése.

²⁷Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek: ²⁹„Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?” ³⁰Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá. ³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.” ³²De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” ³³A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?” ³⁴Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. ³⁵Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. ³⁶Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval. ³⁷Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat. ³⁸Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”

Jézus és a szamariaiak.

³⁹Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.” ⁴⁰A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. ⁴¹Tanítására még többen hittek benne. ⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője.”

Jézus Galileában.

⁴³Két nap múlva folytatta útját Galileába. ⁴⁴Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában, ⁴⁵mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ott voltak ők is. ⁴⁶Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia. ⁴⁷Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt. ⁴⁸Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” ⁴⁹„Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.” ⁵⁰„Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézus szavainak és hazament. ⁵¹Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van. ⁵²Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz” – válaszolták. ⁵³Az apa rájött, hogy ez volt az az óra, amikor Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” Erre egész házával együtt hívő lett. ⁵⁴Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Júdeából Galileába ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet