4 ¹Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, ^{(Ján 3,22.26) 2}(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) ^{(Ján 7,20;10,20) 3}Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. ^{(Ján 15,5) 4}Samárián kell vala pedig általmennie. ^{(1Kir 16,24) 5}Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. ^{(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32) 6}Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. ^{(Ján,4 48.) 7}Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! ^{(Márk 16,5) 8}Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ^{(Ján 12,28) 9}Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. ^{(Luk 9,52.53) 10}Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ^{(Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.) 11}Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? ^{(Ján 2,25;Ján 13,11) 12}Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? ^{(Ján,4 44.) 13}Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: ^{(Ján 10,31) 14}Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. ^{(Ján 6,35;Ján 7,38.39) 15}Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! ^{(Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 16}Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! ^{(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20) 17}Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; ^{(Ján 17,18) 18}Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. ^{(Ján 8,12) 19}Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. ^{(Ján 6,14; Luk 7,16;24,19) 20}A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. ^{(5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12) 21}Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. ^{(2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4) 23}De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. ^{(Márk 3,21) 24}Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. ²⁵Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. ^{(Ján 15,18;Ján 3,19) 26}Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. ^{(Ján 9,37) 27}Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? ²⁸Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: ²⁹Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? ^{(Ján 11,56) 30}Kimenének azért a városból, és hozzá menének. ^{(Ján 9,16;10,19) 31}Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! ^{(Ján 9,22;12,42;19,38) 32}Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. ³³Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? ³⁴Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. ^{(Ján 17,4; Ésa 61,1-3) 35}Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. ^{(Mát 9,37; Luk 10,2) 36}És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. ³⁷Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. ^{(2Móz 20,1.13) 38}Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. ^{(Ján 8,48;10,20) 39}Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. ^{(Ján,4 29.) 40}A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. ^{(1Móz 17,10.3Móz;12,3) 41}És sokkal többen hivének a maga beszédéért, ⁴²És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. ^{(5Móz 1,17) 43}Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. ⁴⁴Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. ^{(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24) 45}Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. ^{(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 46}Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. ^{(Ján 1,2-11) 47}Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. ^{(Ján 10,15; Mát 11,27) 48}Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. ^{(Ján 2,18.1Kor;1,22) 49}Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. ⁵⁰Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. ^{(Ján 4,26) 51}A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. ^{(Ján 13,33) 52}Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; ^{(Ján 8,21;13,33) 53}Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. ^{(Luk 1,3) 54}Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. ^{(Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet