Keresés a Bibliában

5 1Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.
2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben. 4[] 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?
7A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.
8Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
9Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt. 10A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
11Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”
12Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?
13De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.
14Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!
15Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
16A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. 17De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.
18Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.
19Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő. 20Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok. 21Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 22Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át, 23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
24Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. 26Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában; 27és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját, 29és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
30Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.
31Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke. 32Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes. 33Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról. 34Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
36A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem. 37Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok, 38és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek. 39Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek! 40Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
41Nem emberektől kapok dicsőséget. 42Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet. 43Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. 44Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?
45Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. 46Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

5,4 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF