4 ¹Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János ²– bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, ³elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. ⁴Át kellett mennie Szamarián. ⁵Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. ⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. ⁹A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« ¹¹Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« ¹³Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.« ¹⁵Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!« ¹⁶Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!« ¹⁷Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’. ¹⁸Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.« ¹⁹Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.« ²¹Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. ²³De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. ²⁴Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.« ²⁵Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.« ²⁶Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki veled beszélek.«
²⁷Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?« ²⁸Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: ²⁹»Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?« ³⁰Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
³¹Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!« ³²Ő azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.« ³³A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?« ³⁴Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. ³⁵Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. ³⁶Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. ³⁷Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. ³⁸Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«
³⁹Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.« ⁴⁰Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. ⁴¹Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. ⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«
⁴³Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. ⁴⁴Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, ⁴⁵mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre.
⁴⁶Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. ⁴⁸Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!« ⁴⁹A királyi tisztviselő erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!« ⁵⁰Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. ⁵¹Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. ⁵²Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik órában hagyta el őt a láz.« ⁵³Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt ő és egész háza népe. ⁵⁴Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet