12 ¹Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
³Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. ⁴Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– ⁵Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. ⁸Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
⁹A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, ¹³pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
¹⁴Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: ¹⁵Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
¹⁶Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. ¹⁸Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. ¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. ²³Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. ²⁵Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
²⁷Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
²⁹A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
³⁰Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. ³¹Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
³⁴A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
³⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
³⁷Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, ³⁸hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
³⁹Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: ⁴⁰„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” ⁴¹Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. ⁴²Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. ⁴³Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
⁴⁴Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; ⁴⁵és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. ⁴⁷Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. ⁴⁸Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, ⁴⁹mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. ⁵⁰És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet