Keresés a Bibliában

11 1Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából. 2Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” 4Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. 6Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
7Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
8A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
9Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; 10de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
11Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
12Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
13Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. 14Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, 15és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
16Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
17Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
19A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
23Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
24Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
25Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; 26és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
27Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
28Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
29Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. 30De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
34Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
35Jézus könnyekre fakadt. 36A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
37De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
38Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
40Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
41Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
44A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
45Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett. 46De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.
47A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat. 48Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.
49Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit! 50Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
51Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért; 52és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.
54Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.
55Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?
57De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

11,18 1 stadium = kb. 185 méter.

Előző fejezet Következő fejezet