13
1A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket,
2a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
3Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza:
4felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát,
5aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
6Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
7Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
–
8Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
–
9Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
–
10Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
11Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
12Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek?
13Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
17Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
18Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem.
19Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az.
20Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
22Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?
23Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett.
24Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél.
25Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
–
26Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának.
27A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
28Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki.
29Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
30Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
31Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.
32Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
–
33Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom.
34Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!
35Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
–
36Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
–
37Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
–
38Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.