12 ¹Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. ²Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. ³Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. ⁴Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ⁵»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« ⁶Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. ⁷Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. ⁸Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
⁹A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. ¹⁰A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
¹²Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

¹³pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön,
és Izrael királya!«

^{(Zsolt 118,26) 14}Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:

¹⁵»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!«

¹⁶Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. ¹⁷Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. ¹⁸A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. ¹⁹A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«
²⁰Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« ²²Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. ²³Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. ²⁷Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
²⁹Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« ³⁰Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. ³⁴A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?« ³⁵Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.
³⁷Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,

³⁸hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:
»Uram, ki hitt a mi beszédünknek,
és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«

³⁹Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:

⁴⁰»Vakká tette a szemüket
és megkeményítette szívüket,
hogy ne lássanak a szemükkel
és ne értsenek a szívükkel,
nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«.

⁴¹Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt. ⁴²Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. ⁴³Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
⁴⁴Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. ⁴⁵És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. ⁴⁶Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. ⁴⁷Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. ⁵⁰Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet