A betániai vacsora.

12 ¹Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott halottaiból. ²Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt telepedett vele asztalhoz. ³Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával. ⁴Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott ezért: ⁵„Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?” ⁶Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt. ⁷Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. ⁸Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

Határozat Lázár ellen.

⁹A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. ¹⁰Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

¹²Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. ¹³Így kiáltoztak:
„Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön,
Izrael királya!” ¹⁴Akadt ott egy szamár, Jézus felült rá. Erről mondja az Írás: ¹⁵„Ne félj, Sion leánya!
Nézd csak, királyod jön
szamárcsikó hátán.” ¹⁶Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy, amint végbement. ¹⁷A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla. ¹⁸Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. ¹⁹A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek vele: az egész világ utána fut!”

Jézus és a pogányok.

²⁰Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. ²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” ²²Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. ²³Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. ²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

Szózat az égből.

²⁷Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? ²⁸De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.” ²⁹Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. ³¹Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” ³³E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg. ³⁴A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát föl kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?” ³⁵Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár, nem tudja hová megy. ³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

A zsidók hitetlensége.

³⁷Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. ³⁸Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat,
és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?” ³⁹Azért nem tudtak hinni, mert amint Izajás megjövendölte: ⁴⁰„Szemüket elvakította
és megkérgesítette szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.” ⁴¹Így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla. ⁴²A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. ⁴³Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

Jézus isteni küldetése.

⁴⁴Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. ⁴⁵Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. ⁴⁷Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. ⁵⁰És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet