A betániai vacsora.

12 ¹Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. ²Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. ³Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. ⁴Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: ⁵„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” ⁶De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. ⁷Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. ⁸Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” ⁹Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. ¹⁰Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

¹²Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. ¹³Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” ¹⁴Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: ¹⁵„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” ¹⁶Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. ¹⁷S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. ¹⁸Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. ¹⁹A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.”

Jézus megjövendöli megdicsőülését.

²⁰Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. ²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” ²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. ²³Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. ²⁷Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” ²⁹A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg. ³⁴A nép azonban ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?” ³⁵Jézus így válaszolt: „Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. ³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott.

A zsidók hitetlensége.

³⁷Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne. ³⁸Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?” ³⁹Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte: ⁴⁰„Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.” ⁴¹Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla. ⁴²Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. ⁴³Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. ⁴⁴Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, ⁴⁵s aki lát, azt látja, aki küldött. ⁴⁶Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. ⁴⁷Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. ⁴⁸Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. ⁴⁹Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. ⁵⁰S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet