2Ő erre így szólt:
– Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,
2
1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,
5Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
6Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
7hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
8Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
9Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
10hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.
Jegyzetek
2,6
Más fordítás: „Ő Isten formájában [morphé theú] volt.”
2,7
A 2,6-ban, valamint a 2,7-ben olvasható morphé theú, illetve morphé dúlú más fordításban: „Ő Isten formájában volt […] szolgai formát vett fel.” Ez a fordítás azonban, úgy tűnik, hogy nem megoldja, hanem csak megkerüli a nehéz szöveg által okozott problémát. A Fil 2,6–11 szakaszban Pál vélhetőleg egy, a címzettek számára már ismert himnusz szövegét idézi. A morphé szó jelentése alkalmasint ’állapot’. Többen felhívták arra a figyelmet, hogy helytelen volna a ’természet’ értelmet tulajdonítani a görög szónak, ugyanis ha erre kívánt volna utalni a szöveg, akkor az „isteni természet”-tel szemben az „emberi természet” (morphé anthrópú) állna. A morphé theú tehát, úgy tűnik, nem az isteni természetre utal, hanem inkább arra, hogy Krisztus a „szolga alakjá”-nak a felvétele előtt részese volt Isten dicsőségének. Más szóval hiba lenne számon kérni egy Pálnál is korábbi szövegen azt a fogalmi cizelláltságot és teológiai pontosságot, amely majd a Nikaiai és a Kalkedóni Zsinat során nyer végső megfogalmazást.
8
1Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
34Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
27Jónak látták, de tartoznak is vele. Hiszen ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgálatukra legyenek.
28Amikor ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, rajtatok keresztül Hispániába megyek.
17Jézus így szólt hozzá:
– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
29Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből.
14
1Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is!
28Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.
10és így szólt hozzá:
– Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a gyatrábbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.