2Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.
2
1Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület,
5Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,
6aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
7hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
8Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
9Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,
10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,
11és minden nyelv vallja
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.
Jegyzetek
2,5 Jézus szeretetének legcsodálatosabb megnyilvánulása az volt, hogy mindenről lemondott, hogy bennünket üdvözíthessen.
2,6 Krisztus Isten volt, mielőtt emberré lett volna; a megtestesülésben pedig – istenségét megtartva – felvette a szolga alakját. Megtehette volna, hogy az Atyáéval azonos isteni mivoltát érvényre juttassa, ő azonban inkább az engedelmességet vállalta a kereszthalálig, hogy példát adjon nekünk az alázatra és az engedelmességre.
8
1Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
34Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
27Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni.
28Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába.
17Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«
46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2}<fs)
Jegyzetek
27,46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejező imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy őt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevő közbelépése Jézus feltámasztása lesz.
29Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. 14 1Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. 28Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 10és azt mondta neki: »Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!«