Ötezer ember megvendégelése (Mt 14,13-21; Mk 6,32-44; Lk 9,10-17)

6 ¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. ⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? ¹⁰Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. ¹⁴Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. ¹⁵Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

KNB SZIT STL BD RUF KG