Ötezer ember megvendégelése (Mt 14,13-21; Mk 6,32-44; Lk 9,10-17)

6 ¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. ⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? ¹⁰Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. ¹⁴Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. ¹⁵Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Jézus a tengeren jár (Mt 14,22-33; Mk 6,45-52)

¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus; ¹⁸a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. ¹⁹Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, ²⁰de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek! ²¹Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

A sokaság mennyei kenyeret kér

²²Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? ²⁶Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten. ²⁸Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? ²⁹Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. ³⁰Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” ³²Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. ³⁴Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

Jézus az élet kenyere

³⁵Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
⁴¹A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. ⁴²És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? ⁴³Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. ⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. ⁴⁶Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. ⁴⁷Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. ⁵¹Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital

⁵²A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? ⁵³Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. ⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. ⁵⁹Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele – (Mt 16,13-20; Mk 8,27-30; Lk 9,18-21)

⁶⁰Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ⁶¹Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? ⁶²Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. ⁶⁴De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. ⁶⁵És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. ⁶⁷Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? ⁶⁸Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. ⁶⁹És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. ⁷⁰Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög. ⁷¹Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet