6 ¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának a túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
⁵Amikor Jézus körültekintett, és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöphöz:
– Hol vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga jól tudta, hogy mire készül. ⁷Fülöp így válaszolt neki:
– Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég, hogy mindenki kapjon valami keveset.
⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
– ⁹Van itt egy gyerek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?
– ¹⁰Ültessétek le az embereket! – mondta Jézus. Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát az emberek, szám szerint mintegy ötezren.
¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek. Ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz:
– Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen kárba!
¹³Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér maradék darabkáival, amit az étkező sokaság meghagyott, tizenkét kosarat töltöttek meg. ¹⁴Az emberek látva a jelet, amelyet tett, ezt mondták:
– Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba!
¹⁵Akkor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult távolabb a hegyre, egyedül.

KNB SZIT STL BD RUF KG