A csodálatos kenyérszaporítás.

6 ¹Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. ²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat. ³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Mikor Jézus körültekintett és látta a hozzá tóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” ⁶Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni. ⁷Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.” ⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt: ⁹„Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?” ¹⁰„Telepítsétek le az embereket!” – szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. ¹¹Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. ¹²Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.” ¹³Össze is szedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, ami az étkezők után maradt. ¹⁴Amikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.” ¹⁵Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.

KNB SZIT STL BD RUF KG