IV. AZ ÉLET KENYERE

A kenyérszaporítás.

6 ¹Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. ²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. ³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” ⁶Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. ⁷„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. ⁸Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ⁹„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” ¹⁰Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. ¹¹Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. ¹²Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” ¹³Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. ¹⁴Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” ¹⁵Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

KNB SZIT STL BD RUF KG