6 1Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 2És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. (Zsolt 16,8-11) 3Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. (Ján 10,31.39) 4Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. (2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1) 5Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? (Mát 14,15; Márk 6,35; Luk 9,12) 6Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. (1Kir 2,10; Nehem 3,16) 7Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. (2Sám 7,12; Zsolt 132,11) 8Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: (Ján 5,18;Ján 5,19) 9Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? (2Kir 4,43) 10Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. (Luk 24,49; Ján 15,26;16,7) 11Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. (Zsolt 110,1) 12A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. (Ján 7,28) 13Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. 14Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. (Ján 4,19;7,40; Luk 7,16) 15Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.