145
1Dicséret. Dávidtól.
Magasztallak téged, Istenem, királyom,
s áldom nevedet örökkön-örökké.
2Áldalak téged mindennap,
és dicsérem nevedet örökkön-örökké.
3Nagy az Úr és méltó a dicséretre,
nagysága fölfoghatatlan.
4Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat
és hirdeti hatalmadat.
5Elmondják szentséged fölséges dicsőségét,
elbeszélik csodáidat.
6Elmondják félelmetes erődet,
és hirdetik nagyságodat.
7Megemlékeznek túláradó jóságodról,
igazságodat ujjongva ünneplik.
8Irgalmas az Úr és könyörületes,
hosszantűrő és nagyirgalmú.
9Jó az Úr mindenkihez,
és könyörületes minden teremtményéhez.
10Magasztaljon téged, Uram, minden műved,
és áldjanak szentjeid.
11Országod dicsőségét hirdessék
és beszéljék el hatalmadat,
12hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat,
és országodnak fölséges dicsőségét.
13A te országod örökké tartó ország,
és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll.
Hűséges az Úr minden igéjében,
és szentséges minden tettében.
14Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik,
és minden elnyomottat fölsegít.
15Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen,
mert te adsz nekik eledelt.
Alkalmas időben
16megnyitod kezedet,
és betöltesz minden élőt áldásoddal.
17Igazságos az Úr minden útjában,
és szent minden művében.
18Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják,
akik segítségül hívják őt igazságban.
19Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik,
meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket.
20Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik,
de elpusztítja mind a bűnösöket.
21Hirdesse szám az Úr dicséretét,
és minden élő áldja szent nevét
örökkön-örökké.
Jegyzetek
145,1 Késő fogság utáni himnusz, Isten királyi uralmának dicsérete. Alfabetikus zsoltár.
145,1 Az előénekes elkezdi az éneket, dicsőíti királyát és Istenét.
145,11 Minden teremtményt hálaadásra hív, hogy tegyenek hálaadásukkal hitvallást.