11Mert így szól szívében:
»Megfeledkezett róluk Isten!
Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«
6Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.
7Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr,
Nem veszi észre Jákob Istene.«
12Azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia, mit művelnek Izrael házának vénei a sötétben, mindegyik az ő szobájának rejtekében? Mert ezt mondják: ‘Nem lát minket az Úr!’ – ‘Az Úr elhagyta az országot!’« 9Ő azt felelte nekem: »Igen nagy Izrael és Júda házának gonoszsága; az ország tele van vérrel, s a város tele van pártütéssel, mert így beszélnek: ‘Az Úr elhagyta az országot!’ és: ‘Nem lát az Úr!’
13És mondod: ‘Mit tud az Isten?
A felhők homálya mögül tehet-e igazságot?
14Felhők leplezik, és nem látja dolgainkat,
ő az ég szélén jár-kel!’
11Bizony, ostobák Tánisz fejedelmei,
a fáraó bölcs tanácsosai oktalan tanácsot adnak.
Hogyan mondhatjátok a fáraónak:
»Bölcsek fia vagyok én, ősrégi királyok fia?«
4Bölcsességeddel és okosságoddal
hatalmat szereztél magadnak,
aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban.
35Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire!