11Ezt mondja szívében: „Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek.” 6Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. 7Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.”
12Akkor ezt mondta nekem: „Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát.” 9Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.
13Épp mert odafent van, szóltál: „Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni? 14Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön.”
11Bizony, esztelenek Szoán fejedelmei, s a fáraó legbölcsebb tanácsosai balgák. Hogy is mondhatjátok a fáraónak: „Bölcsek tanítványa vagyok, ősi, királyi nemzetségből való.”
4Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban.
35Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire! 57Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.