11Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! 6Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
12Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Látod, hogy mit művelnek Izráel házának a vénei a sötétben, mindegyik a maga bálványának fülkéjénél?! Mert ezt mondják: Nem lát bennünket az ÚR! Elhagyta az ÚR ezt az országot! 9De ő így felelt nekem: Igen-igen nagy Izráel és Júda házának a bűne! Hiszen tele van az ország vérontással, és tele van a város törvénysértéssel, mert azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot, és nem lát az ÚR.
13És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? 14Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.”
11Milyen ostobák Cóan vezérei! A fáraó legbölcsebb tanácsosai esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek azt mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?!
4Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba.
35Fegyvert küldök a káldeusok ellen – így szól az ÚR –, Babilónia lakói ellen, vezetői és bölcsei ellen, 57Leitatom vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit, aludjanak örök álmot, és nem ébrednek föl! – így szól a Király, akinek Seregek URa a neve.