5 ¹Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe. ²Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. ³Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.
^{4 5}Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. ⁶Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« ⁷A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.« ⁸Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!« ⁹Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.
Azon a napon pedig szombat volt. ¹⁰Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.« ¹¹Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’« ¹²Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?« ¹³A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. ¹⁴Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.« ¹⁵Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. ¹⁶A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette. ¹⁷Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.« ¹⁸Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.
¹⁹Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. ²⁰Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. ²¹Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. ²²Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. ²⁵Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. ²⁶Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, ²⁷és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, ²⁹és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. ³⁰Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
³¹Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. ³²Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. ³³Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. ³⁴Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. ³⁵Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.
³⁶Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. ³⁷Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, ³⁸és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. ³⁹Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ⁴⁰ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
⁴¹Emberektől nem fogadok el dicsőséget. ⁴²Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. ⁴³Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. ⁴⁴Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. ⁴⁶Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. ⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én igéimnek?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet