63 1Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. (2Sám 22,5) 2Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; (Zsolt 42,2.3;27,4.5) 3Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. (Zsolt 42,5) 4Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. (Zsolt 69,17) 5Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. (Zsolt 146,2) 6Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! (Ján 10,34) 7Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; (Zsolt 16,7) 8Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. 9Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. (1Krón 25,1) 10Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. 11Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. (1Sám 31,1.2) 12A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. (Zsolt 18,1-3)