64 1Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. (2Krón 20,10) 2Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. 3Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. 4A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket. (Zsolt 52,4.5) 5Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. (Zsolt 11,2) 6Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket? (Bir 6,33.34;7,19-25;Bir 4,13-24) 7Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. (Zsolt 18,43) 8De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. (Péld 6,15) 9És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja. 10Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. (Zsolt 1,4;35,5.6) 11Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. (Zsolt 33,1)