Sóvárgás Isten után

63 ¹Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. ²Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. ³Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. ⁴Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. ⁵Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. ⁶Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. ⁷Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. ⁸Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. ⁹Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. ¹⁰De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. ¹¹Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. ¹²De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár