63 (62). ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN

63 ¹(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) ²Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. ³Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. ⁴Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. ⁵Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. ⁶Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. ⁷Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. ⁸Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. ⁹Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. ¹⁰Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, ¹¹kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. ¹²A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár