35
1Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
(1Sám 20,31.32)
2Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
(Zsolt 7,4-7;35,23)
3Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
(Zsolt 56,8)
4Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
(Jer 17,18; Zsolt 40,15;70,3)
5Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
(Zsolt 6,4; Jób 21,18)
6Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
(Zsolt 2,4)
7Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
(Zsolt 54,9.1Sám;20,15;26,10;31,2)
9Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
(Zsolt 18,1.2)
10Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
(Zsolt 18,8)
11Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
(Zsolt 55,4)
12Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
(Zsolt 38,21;41,10)
13Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
(Zsolt 5,4)
15Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
(Jób 30,12-14)
16Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
(Zsolt 22,21)
18Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
(Zsolt 40,10)
19Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
(Zsolt,35 15.;Zsolt 41,8.9; Péld 6,13)
20Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
(1Sám 31,1-6)
21Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
(Zsolt 41,8.9)
22Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
(Zsolt,35 25.;Zsolt 83,1.3)
23Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
(Zsolt 44,24)
24Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
(Zsolt 26,1.9)
25Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
(Zsolt,35 22. Zsolt. 41,6. 9.)
26Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
(1Krón 18,13)
27Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
(Zsolt 18,30)
28Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
(Zsolt,35 5. 1 Sám. 31,1-6.)