35

¹Dávidtól.
Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem,
harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.

²Ragadj fegyvert és pajzsot,
kelj a segítségemre!

³Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen,
mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«

⁴Szégyenüljenek és hátráljanak meg,
akik életemre törnek;
Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg,
akik ellenem gonoszat terveznek!

⁵Legyenek olyanok, mint a por a szélben,
s az Úr angyala űzze őket:

⁶Legyen útjuk sötét és síkos,
s az Úr angyala kergesse őket!

⁷Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem,
ok nélkül vermet ástak nekem.

⁸Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak,
elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat,
és önnön tőrükbe hulljanak!

⁹Az én lelkem pedig az Úrban örvend,
gyönyörködik szabadításában.

¹⁰Minden csontom azt mondja:
»Uram, ki hasonló hozzád?
Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála,
a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«

¹¹Hamis tanúk állnak elő,
arról faggatnak, amiről nem is tudok.

¹²Rosszal fizetnek nekem a jóért,
árvaságba döntik lelkemet.

¹³Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem,
böjttel sanyargattam magamat,
és imádságom feléjük fordult bensőmben.

¹⁴Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának,
szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.

¹⁵De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek,
tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.

¹⁶Elszéledtek de nem nyugszanak,
kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak,
vicsorgatják rám fogukat.

¹⁷Uram, mikor tekintesz rám?
Mentsd meg gonoszságuktól éltemet,
az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.

¹⁸Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben,
a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.

¹⁹Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim,
akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.

²⁰Mert nem békésen beszélnek,
és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.

²¹Kitátják ellenem szájukat,
és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«

²²Uram, te láttad; ne maradj csendben,
Uram, ne távozzál tőlem!

²³Ébredj fel és figyelj ítéletemre,
én Istenem, Uram, az én ügyemre!

²⁴Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem,
hogy ne örvendjenek rajtam,

²⁵és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!«
Ne mondhassák: »Felfaltuk!«

²⁶Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind,
akik örülnek szerencsétlenségemen;
Öltsenek szégyent, gyalázatot,
akik kevélyen beszélnek ellenem.

²⁷De ujjongjanak és örvendezzenek,
akik igazamat óhajtják,
és mondják szüntelen:
»Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának
békességét akarja!«

²⁸Nyelvem hirdeti majd igazságodat,
és dicséretedet egész nap.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár