36 1Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. (2Sám 10,12.13) 2A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; 3Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. (Zsolt 5,2) 4Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 5Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. (Mik 2,1) 6Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! (Zsolt 36,8) 7Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! (Róm 11,33) 8Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. (Zsolt 57,2) 9Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. (2Sám 7,26; Zsolt 57,4;89,24.25) 10Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. (Ján 1,4.9.10) 11Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. (1Krón 16,41) 12Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. (2Sám 8,14) 13Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!