22 1Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. (Én 5,16) 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. (Máté 27,46; Márk 15,34) 3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. (Jób 19,7) 4Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. (1Kir 9,3) 5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. (Zsid 1,8) 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. (Zsolt 107,6) 7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. (Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43) 8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: (Zsolt 109,24.25) 9Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! (Zsolt 42,4) 10Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. (Zsolt 71,6) 11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. (Zsolt 31,15; Ésa 49,1) 12Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. (Józs 17,5; Ámós 4,4) 14Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. (Máté 27,22) 15Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. (Zsolt 40,13) 16Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. (Zsolt 32,4;102,4-6) 17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. (Ján 19,18; Jel 1,7) 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. (Zsolt,22 8. 9.) 19Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. (Ján 19,23.24) 20De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. (Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.) 22Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. (Zsolt 58,7) 23Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. (Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12) 24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! (Zsolt 32,1;139,19.20) 25Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. (Zsolt 9,13;40,18) 26Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. (Zsolt 56,13.14) 27Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! (Zsolt,22 25. Ésa. 65,13.) 28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. (Zsolt 72,11; Malak 1,11) 29Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. (Zsolt 24,1.2) 30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. (Zsolt 110,2.3) 32Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! (Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)